feleletválasztós

2010. február 5., péntek

a.) a fodrász olyan rövidre vágta a hajamat, hogy hátulról olyan vagyok mint egy kisfiú. egy cuki, dugnivaló, szőke kisfiú, hárr.

b.) a fodrász olyanra vágta a hajamat, hogy olyan vagyok mint beckhamné, csak műcsöcsök, pálcikalábak és unott fej nélkül.

c.) mindkettő?

italian

2010. február 4., csütörtök

a fogorvosi váró maga a megtestesült dögunalom, de legalább szép zöld a fal, szól a jazzy és vannak újságok is. lett vadiúj éjszakaim, maximálisan fogkőmentes vagyok és a doktornő szerint szépek a fogaim. na de ami igazán számít: egy tavalyi női magazinnak köszönhetően azt is megtudtam, hogy az "olasz módszer" az, amikor felkínálod a pasidnak a hónaljadat, ő leborotválja (vagy nem [na ez az igazán priceless]), majd hozzádörgöli a péniszét, egészen addig, amíg jó nem lesz neki.

köszönöm, joy, én inkább maradok a franciánál.

szánalom

2010. január 20., szerda

sziporkáztam ma személyisépszichológiából (remélem elkiabálom), aztán megbuktam településgazdaságtanból (zéró tanulással nem volt nagy kunszt), úgyhogy most ereszd el a hajamat, de csak hétvégéig kicsit, mert holnap is vizsga van, muhahá. (ez igaziból erősen keserédes kacaj, talán érthető.)

másnak is feltűnt, hogy visszatért a grafomániám?

5

2010. január 19., kedd

minél közelebb van a vizsgaidőszak vége, annál kevésbé bírom. összebújni akarok, ölelni, szeretni, szexelni, nevetni, játszani, pörögni, forogni, élni. vizsgázni nem.

gerinc

2010. január 18., hétfő

fogalmam sincs, mikor, hogyan kezdődött, de fáj a derekam. eleinte nem vettem róla tudomást, eljártam edzeni, néha nyöszörögtem, néha panaszkodtam, de azt hittem majd elmúlik, hiszen baszki - még 23 napig - csak 21 éves vagyok. aztán amikor már sokadjára maradtam úgy egy-egy lehajolás után, csak bizonyos pózokban tudtam ülni/feküdni, és mások segítségére volt szükségem a felálláshoz, akkor - hosszas cseszegetés hatására - úgy döntöttem: elmegyek orvoshoz.

imádott háziorvosomnak elmondtam minden nyűgömet-bajomat, megemelgette a lábaimat, lehajoltatott (pucsíccsá'), nyomkodta a hátamat - igen, fájt -, aztán ráírta a röntgen beutalóra, hogy lumbalgia. oké. elég ijesztően hangzott, de csupán deréktáji gerincfájdalmat jelent, ami jogos, úgyhogy megnyugodtam. gyógyszer, gyógytapasz. aztán jött a röntgen, ami mókás dolog, vetkőzzön le combközépig, (alulról? felülről?) majd feküdjön mozdulatlanul, sokáig, kényelmetlenül, és számolja meg a repedéseket a hófehér falon. jó. az eredmény alapján gerincszépségverseny győztes lehetnék, annyira csodaszép és szipiszupi és tralla, de. de a fájdalom megmaradt, néha ugyan enyhül, néha szinte el is múlik, de amint minimálisan megerőltetem magam (lásd leviszem a szemetet, vagy áttáncolok egy éjszakát, hopp), egyből visszatér. fáj. a visszatérés örömére visszatértünk a rendelőbe is - a fájdalom meg én -, hajoljak csak le megint, úgy, hmm, ühüm. igen, ugyanott, még mindig. felírt gyógyszer kettő, amiknek kereken egy hetük van arra, hogy csodát műveljenek, máskülönben balhé lesz. doktorúr fizikoterápiával kecsegtet, aztán látva a pillantásomat magától rájön, hogy nekem arra bizony nincs időm, majd közli, hogy ha egy hét múlva sem leszek jól, akkor megyünk CT-re. mármint a hátam meg én. porckorong rendellenesség, szerinte. hurrá.

úgyhogy most orbitális nagy para van (papparappara), mert bizony sokszor tele van vele az összes nemlétező hímtagom, és sokszor a hátam (!) közepére nem kívánom, és nyűg, és fúj és brr, mégis imádok táncolni. imádom az edzéseket, a versenyeket, a fellépéseket. kimondhatatlanul imádom a táncoslányokat. és ha ez az egész egy nyomorult kis porckorong-probléma miatt borul, akkor én is borulok, méghozzá ki, nagyon. szóval drukkolás, kicsi fehér tabletták, előre. kell.

helyzet

2010. január 16., szombat

úgy érzem 2010-re kisírtam az összes könnyemet (január közepe van..), és bár az előző bejegyzésnek erősen ellentmond, a múlt hetem maga volt a pokol, és sohasohasoha nem kívánom senkinek azt, amin keresztülmentem. azt hiszem nagyon szerencsés vagyok amiatt, hogy olyan emberek vesznek körül, akik ennyire szeretnek, akikre számíthatok, akik mellettem állnak. akik fogják a kezem, és megtörlik az arcom. akik addig ölelnek, amíg el nem múlik a remegés. akik mellém állnának a harcban. akik bodzapálinkát itatnak velem délután kettőkor, hogy egy kicsit könnyebb legyen. akik hisznek bennem, nekem, és hisznek velem együtt is, amikor a dolgok csak még rosszabbra fordulnak. de talán vége. én hinni akarom.

és ha mindez nem lenne elég, ma reggel 6kor magzatpózban ringatózva próbáltam visszaaludni, bízva a görcsoldóban, hátha elmúlik a fájdalom, de nem. nőnek lenni - havonta legalább egyszer - szar.

itthon

2010. január 15., péntek

talán inkább már vissza sem megyek budapestre. ott sztrájk van, itt gyalog is bárhová, nevetve, friss levegőn. ott vizsgaiődőszak van, itt az apukám ágyba hozza a kávét (reggel nyolckor, és bár ébredés után, fél 11kor már nem olyan forró, a csipás szemek mögött nagyokat mosolygok minden korty után). itt ropogós a kifli, olvad a vaj, esténként kutyát sétáltatunk és betű-illatú könyveket olvasunk, és én ezt most nagyon élvezem.

bkv pótló

2010. január 14., csütörtök

én most pár napig pestmentesen élek, de akiket érint a bkv sztrájk, azoknak íme egy lehetőség. ma kaptam e-mailben. szerintem okos.

Csütörtökön felvirrad a BKV sztrájk harmadik napja, harmadik napja fogunk fagyoskodni a megállókban, állni a dugóban, gyalogolni órákig a szmogban és nézünk majd mindenkire igen morcosan.

Ez egy jó alkalom arra, hogy megmutassa Budapest, mennyire képes segíteni önmagán, mennyire vagyunk képesek egy kicsit rendesek lenni egymással.

Csütörtökön vegyél fel az autódba gyalogosokat, és stoppolj bátran, ha buszra várnál.

A BKV-pótló Mozgalom 3 szabálya az autósoknak:
1. Írd fel egy A4-es lapra melyik városrészbe mész.
2. Tedd jobboldalt előre a szélvédő alá.
3. Ne kérj pénzt a fuvarért.

A BKV-pótló Mozgalom 3 szabálya a gyalogosoknak:
1. Csak azt az autót intsd le, ami a te irányodba megy.
2. Csak akkor beszélgess, ha a sofőr is beszélgetni akar.
3. Kedves dolog, ha van nálad 100 Ft megköszönni a fuvart.

Buszmegálló az alapértelmezett találkozópont, a KRESZ szabályait azért ne felejtsd el teljesen!

Ahhoz, hogy működjön a rendszer, el kell juttatnunk a lehető legtöbb emberhez. Küldd tovább ezt a levelet a budapesti ismerőseidnek!

Facebookon:
http://www.facebook.com/bkvpotlo

Blog:
http://bkvpotlo.blog.hu

nyomtat

2010. január 14., csütörtök

azt valami botrányosan nagy szopatásnak tartom, ha az internetre felpakolt órai diákat a tanárok olyan formátumban töltik fel, aminek csillivilli színes háttere van ÉS nem lehet szerkeszteni. (a fekete háttér-fehér szöveg párosítás még kedvesebb.) vizsgaidőszakban átlagosan három nyomtatópatront viszek a sírba, mert monitorról egyszerűen képtelen vagyok tanulni, és szükségem van a manuális, szövegkiemelős módszerre, nade ezt? nincs szívem kinyomtatni, és a nyomtató is foggal-körömmel tiltakozik.. 

egyébiránt vizsga már csak 5, igazi májermókus vagyok, alakul az élet, már csak két hetet kell túlélni, aztán február. és a február vala jó.

kommentbaszka

2010. január 10., vasárnap

lehet újra hozzászólni, örülés van, köszönöm neked! és akkor most meg is ragadom az alkalmat, hogy innen a távolból kérjem a freeblog agyasait, hogy fejlesszenek ki valami nagy-nagy okosságot, aminek a segítségével a máshonnan származó kommenteket importálni lehet, mert jelen pillanatban kereken 1920 db hibernált komment várja a szövegkörnyezetben való újrafelolvadást. köszipuszi. pá.

phű

2010. január 6., szerda

utóvizsgáim száma a tegnapi csúfos vereséggel kettőre duzzadt. hurrá. arról meg ne is beszéljünk, hogy ki kéne takarítani (dezsőteknős vizében például felismerhetetlenül gusztustalan dolgok úszkálnak - szerintem halszármazék), el kéne mosogatni (igen, megint, sokat), lekopott a körmöm és úgy teleettem magam, hogy a fal adja a másikat. fuck you, vizsgaidőszak, i hate you.

komment

2010. január 2., szombat

what about the truth
what about the love

fizetős lett a kommentelőm, help needed! (de tényleg, légyszi.) egyébként meg olyan csudijó dolgot csináltam, hogy hű meg ha, kreatív vagyok és családcentrikus, majd holnap beposztolom, lesz kép is. pest, visszatértem, helló.

it's all about the skin i'm in
and i'm happy

2010

2010. január 1., péntek

három fogadalmam van az új évre, még sosem volt egy sem, na de hát valahol el kell kezdeni. nos.

1. többet fogok blogolni (mert megígértem)
2. leadok - jelen állás szerint, éljen a karácsony - 4 kilót
   (de ha véletlenül 5 lesz belőle, azt se bánom)
3. nekilátok az álom megvalósításának

és persze boldog leszek és egészséges és tündérbogár és trallala, szóval boldog új évet!

december

2009. december 19., szombat

időkatasztrófa van, az bizony.
totális elúszás, meg káosz, alakuló pszichoszomatikus tünetek, de nem hagyom magam. ha a hétfőt túlélem, januárig sem pestre, sem a gettóba, sem az egyetemre be nem teszem a lábam, kiélvezem a balatoni telet, feltöltődöm, forralt bor, mézeskalács, kandalló.

hangulat plusz: csütörtökön bejött egy bácsi a házba, megállt az udvaron (a betonplacc is udvar?), elővett egy tubát, a bőröndjére erősített lábdobot, meg a kis kéregetős tálcáját és karácsonyi dalokra zendített. abszurd volt, mégis botrányosan ünnepi hangulatot teremtett, emberek a körfolyosón, fel is vettem videóra. (egyébként tuti, hogy ilyet is csak a nyóckerben..)

nos

2009. december 6., vasárnap

általában akkor ír az ember, amikor van valami (szarság vagy boldogság), nos, nálam jelenleg van mindkettő, úgyhogy akkor illene, már november eleje óta nem, helló. totál elhavazva, csak a körmeim mosolygós-magenták, én magam kevésbé, és beadandó-írás helyett karácsonyi ajándékötleteket böngészek. szóval adott három beadandó és két zh, de kialakult a who cares? lelkiállapot, és tegnap volt olyan is, aki azt mondta, rég nem látott/hallott ilyen boldognak, milyen jó. hmm, oké, legyen. (a tánc jó.) szeretnék átmenni a vizsgáimon, szeretnék elkészülni mindennel időre, szeretnék mindenkinek boldog karácsonyt okozni, szeretnék új blogdizájnt, új csizmát és új kabátot és boldog új évet. meg még csomósok mindent, de csak szép sorjában.

és hogy el ne felejtsem: kurvás mikulásruha fétispornóhoz is tökéletesen passzoló sötétpiros ötujjas kesztyűvel nálam bérelhető. (bejegyzés a táncosruhákról? kéne.)

macska

2009. november 2., hétfő

októberre nagy átlagban heti két zéhá jutott, sőt, már november van, de 13.50-re megintcsak vizsgázni megyek, annyira utálom, annyira nem ez kéne most, brrr. rosszabb, mint a vizsgaidőszak. és még hideg is van, kisszoknyát nem szabad, mert azt mondják a blahán, hogy "hjaj cica, dejóvagy", akkor meg grimaszolni kell és most azt sem akarok. már érik a bejegyzés a nyolcadik kerület csajozós beszólásairól, tömör gyönyör, émmondom, bár azért a hétvégi veszprémi "tudtok baszni?" kérdés egyelőre viszi a pálmát - úgy látszik mégsem pesti sajátosság a verbális szoknya alá nyúlás. az viszont mindig igaz, hogy négylábú, puha, kis nyávogó állatkának néznek. nem tudom miért, mijáú.

varró dániel: ki elmúlt huszonegy

2009. október 29., csütörtök

ki elmúlt huszonegy, az már sosem lesz
kevesebb annál, mint amennyi most,
azt már nem éri körbe holmi mamlasz,
és édesebb a csókja, mint a must,

huszonegy év alatt hiába szárad
arcán kesernyés tócsaként a könny,
mégiscsak csiklandós a lábaszára,
s minden szavában ott lapít a gúny.

ki elmúlt huszonegy, az már a csendet
szereti jobban, nem az összecsengő
rímek zaját. annak szonett a múlt.

ki elmúlt huszonegy, az szép momentán,
a gomblukában rózsaszín krizantém,
és tollhegyén rossz rímként csüng a hold.

néha megijeszt, hogy mennyire megy az idő. máskor pedig mennyire nem. csak áll. mint egy tönkrement örökmozgó.

moratórium

2009. október 19., hétfő

tele vagyok felemás érzelmekkel, félelmekkel, reményekkel, vágyakkal, érzésekkel, kérdésekkel, válaszokkal, bizonytalansággal és bizonyossággal, de sosem tudom igazán. talajtalan, de nem gyökértelen. kilakkoztam a körmöm, hátha attól jobb lesz, a bordó megy a fehér papírhoz, nade ki látja. könyvek felett görnyedek, kávéillat, szén-monoxid, röyksopp. koncentrálj!

aranyérem

2009. október 17., szombat

mi vagyunk az ország legeslegjobb felnőtt női nagyformációja és a dobogó legeslegtetejére állni még mindig ejjdekurvajó. szeretem a táncoslányokat!

obama's elf

2009. október 15., csütörtök

rendszerüzenet

2009. október 12., hétfő

kifogyott a tinta a nyomtatómból, úgyhogy ma betértem egy kopicenterbe, hogy kinyomtattassam (?) a szerdai zéhához szükséges irodalmakat, jegyzeteket, mindent, ami kell. cikkek sorban, drive and motivation, agression and violent behavior, ilyesmi. aztán jön a harmadik témakör: assessment of sexual orientation in lesbian/gay/bisexual studies. megnyitom. tölti, tölti, majd felugrik a jól ismert szürke ablakocska, az a hibaüzenet-féle, és azt mondja hogy - jól figyeljetek -  fuck yourself. hm. aha. alatta a szintén jól ismert OK gomb, máshogy be sem lehet csukni az ablakot, a kis iksz a jobb felső sarokban nem működik. mögöttem kígyózik a sor, álljak már fel a géptől, helló (dolce and gabbana, hello), na de nekem azt mondja a gép, hogy basszam meg és nekem erre azt kell válaszolnom hogy oké. sebaj, leokézom, megpróbálom újra megnyitni, ismét ugyanez. a nyomtatást végül megengedte, de még mindig nem értem. azt hozzá kell még tenni, hogy itthon simán meg tudom nyitni a dokumentumot, semmi anyázás, semmi basszájba, kiértiezt. homofób számítógép or what (what in the butt)?

charlie's angels

2009. szeptember 17., csütörtök

és vajon gondoltam volna néhány évvel ezelőtt, hogy egy teljesen átlagos, langyos szeptemberi szerda este velük ülök majd egy asztalnál a hetedik kerületben és sört/bort iszunk, és beszélgetünk és visítva röhögünk és a világ legtermészetesebb dolga lesz az egész? mi három lányok.. sok a közös, és bár sok mindenben különbözünk (ti például tudtok tipegni magas sarkakon, f*ck), nincs benne semmi furcsa, hogy 10 perc után úgy éreztem, már órák óta és ezentúl bármikor. és ez valami kurvajó. and i am very nőies.

lakik

2009. szeptember 5., szombat

szóval az úgy van, hogy már egy hete van lakótársam. nekem. új helyzet, de baromira élvezem. és - többnyire ezen felbuzdulva - a lakást sikerült olyan szintűre pofozni, hogy a nusi belépve azt mondta: "basszátokmeg", ami nagy dicséret, és tényleg. ha nem a gettó közepén lenne és nem az elsőn, én most igazán szeretném. (nem a nusit, hanem a lakást, a nusit a gettóban és az elsőn is.) persze így is, de úgy mégis más lenne. nem mondom én, hogy álomlakás, egyértelműen tudnánk még javítani az életszínvonalon, de a parkettacsiszolás és nyílászárófestés most nem esóes. (plusz bizonyosan enyém a legöregebb gáztűzhely és a legrondább cserépkályha a városban.) egyelőre örülünk a kockás szőnyegnek, a fél év lavórban mosogatás után végre teljes értékűen funkcionáló konyhának, az új ágynak, amin 9 centi híján keresztben is elférek, a kiürült kamrának, a pink kanapénak, ami két év után végre ismét kanapéként és nem ágyként funkciónál, és még sorolhatnám, de minek. majd eljöttök és megnézitek, és aztán azt mondjátok "basszátokmeg" és akkor örülünk és iszunk egy mojito-t. vagy citromos sört, mert - ahogy lakótársnak köszönhetően megtudtam - én bizony azt is szeretem.

oi va voi

2009. augusztus 31., hétfő

nem lesz itt mostmár sziget beszámoló, ennyi idő után minek, de azt azért el kell mondani, hogy ez a szám nagyon hiányzott. egyébként meg ú és á, és botrányosan hosszú combok és vonószaggatóan gyönyörű hegedűszólók és jajdeszeretem. égre nézve táncolós, igazi, zene.

asszimilálódunk

2009. augusztus 29., szombat

többé kevésbé

2009. augusztus 25., kedd

annyira bájos, ahogy a családom még mindig fenn tud akadni a nyolcadik kerület szeretnivalóan (?!) abszurd lakóin. pedig hozzá lehet szokni. bár múltkor a miniszoknyás, szakállas pasason én is meglepődtem.

segíts

2009. augusztus 24., hétfő

hétvége

2009. augusztus 6., csütörtök

néha olyan jó kiszakadni egy kicsit, csak lenni, csak élni, csak érezni, csak élvezni. hogy élünk, hogy vagyunk, hogy bizonyos dolgokat megérdemlünk, hogy nekünk ez jár. mert jár bizony, és rettentő jó érzés kiszakadni egy kicsit, csak lenni, csak élni, csak érezni, csak élvezni. hogy élünk, hogy vagyunk, hogy bizonyos dolgokat megérdemlünk, hogy nekünk ez jár. na de ezt már mondtam. de akkoris. szeretem.

zene

2009. július 31., péntek

az időutazó felesége

2009. július 25., szombat

vagy javíthatatlan romantikus vagyok, vagy ez a pms.

fürge ujjak

2009. július 18., szombat

  a netfüggés az oka mindennek. meg a blog, naná.

muszáj

2009. július 17., péntek

ki ez a kiscsillag csücsöri kisgádzsi?

ez valami olyan betegesen kurvajó, hogy még mindig visítva röhögök. prodidzsáj, fátbójslim meg a szabószilvi, jaaaaaaaaaj. na meg a mozgás, ugye.

utcazene 2009

2009. július 17., péntek

holnap viszont utcazenész leszek, még ha csak öt percre, és csak egy szám erejéig is, nincs az a vírus és nincs az a baktérium, ami megakadályozhatna (keverve sem). különbenis már egészen jól vagyok, csak a reggel és az este extrarossz, a többi csupán erős közepes, és a fulladás is tovatűnni látszik. utcazene van, hoppá, mint az elmúlt években is, ugye. és ha már közönségként nem jutok el, hát leszek zenész, utcai, kisszínpadon, kismezítláb, csak a fuvolát figyeld.

holnap hatkor, én ott leszek.

meds

2009. július 17., péntek

meg kell tanulni gyógyulni, nincs mese.

hagyma

2009. július 11., szombat

én vagyok a kontaktlencsés a családban (éljen a rövidlátás), ebből adódóan én vagyok a hagymafelelős is. merthogy kontaktlencsében bizony nem csíp, nem mar, nem sirat, nem csinál semmit. és ez a családnak jó, mert rájuk bizony hat az S-1-propenil-cisztein-szulfoxid, rám viszont nem, így vígan a kezembe nyomják a kést, és én tisztítom, szeletelem, kockázom, aprítom, mikor mi kell. 

na ez most csak onnan jutott eszembe, hogy fokhagyma szagú a kezem, megyünk grillezni.

gyerekszáj

2009. július 9., csütörtök

mi vagyunk a három testőr!
egy mindenkiért, mindenki egyért!
szombaton jön a következő epizód!

július

2009. július 9., csütörtök

eldöntendő

2009. június 27., szombat

biciklire ülök és

a.) kimegyek tihanyba, feltekerek az apátsághoz, lesüvítek a balatonhoz, istenigazából kitekerem a lelkemet és elégetek kismillió kalóriát vagy

b.) letekerek a pár utcányira lakó mamikámhoz és eszem meggyes sütit. kalóriaszám lényegtelen, finom és kész.

az élet néha olyan nehéz.

röpke

2009. június 26., péntek

lekopott a körömlakkom, mostmár én is úgy nézek ki mint egy óvodás, aki ellopta anyu lila lakkját és mikor anyu meglátta, azt mondta cöcöcö, úgyhogy elkezdte lekapirgálni, de csak hellyel-közzel sikerült. kicsit úgy is érzem magam.

annyi jó könyv vár a polcon, melyiket szeressem? nyár van nyár.

csibék

2009. június 25., csütörtök

"az én apukám olyan erős, hogy még izmai is vannak!"