macska

2009. november 2., hétfő

októberre nagy átlagban heti két zéhá jutott, sőt, már november van, de 13.50-re megintcsak vizsgázni megyek, annyira utálom, annyira nem ez kéne most, brrr. rosszabb, mint a vizsgaidőszak. és még hideg is van, kisszoknyát nem szabad, mert azt mondják a blahán, hogy "hjaj cica, dejóvagy", akkor meg grimaszolni kell és most azt sem akarok. már érik a bejegyzés a nyolcadik kerület csajozós beszólásairól, tömör gyönyör, émmondom, bár azért a hétvégi veszprémi "tudtok baszni?" kérdés egyelőre viszi a pálmát - úgy látszik mégsem pesti sajátosság a verbális szoknya alá nyúlás. az viszont mindig igaz, hogy négylábú, puha, kis nyávogó állatkának néznek. nem tudom miért, mijáú.

szia cica, cumi van?
12:17 | myrthill | főoldalra vele! |

varró dániel: ki elmúlt huszonegy

2009. október 29., csütörtök

ki elmúlt huszonegy, az már sosem lesz
kevesebb annál, mint amennyi most,
azt már nem éri körbe holmi mamlasz,
és édesebb a csókja, mint a must,

huszonegy év alatt hiába szárad
arcán kesernyés tócsaként a könny,
mégiscsak csiklandós a lábaszára,
s minden szavában ott lapít a gúny.

ki elmúlt huszonegy, az már a csendet
szereti jobban, nem az összecsengő
rímek zaját. annak szonett a múlt.

ki elmúlt huszonegy, az szép momentán,
a gomblukában rózsaszín krizantém,
és tollhegyén rossz rímként csüng a hold.

néha megijeszt, hogy mennyire megy az idő. máskor pedig mennyire nem. csak áll. mint egy tönkrement örökmozgó.

20:25 | myrthill | főoldalra vele! |

moratórium

2009. október 19., hétfő

tele vagyok felemás érzelmekkel, félelmekkel, reményekkel, vágyakkal, érzésekkel, kérdésekkel, válaszokkal, bizonytalansággal és bizonyossággal, de sosem tudom igazán. talajtalan, de nem gyökértelen. kilakkoztam a körmöm, hátha attól jobb lesz, a bordó megy a fehér papírhoz, nade ki látja. könyvek felett görnyedek, kávéillat, szén-monoxid, röyksopp. koncentrálj!
19:21 | myrthill | főoldalra vele! |

aranyérem

2009. október 17., szombat

mi vagyunk az ország legeslegjobb felnőtt női nagyformációja és a dobogó legeslegtetejére állni még mindig ejjdekurvajó. szeretem a táncoslányokat!
22:37 | myrthill | főoldalra vele! |

obama's elf

2009. október 15., csütörtök



zseniális.
16:03 | myrthill | főoldalra vele! |

rendszerüzenet

2009. október 12., hétfő

kifogyott a tinta a nyomtatómból, úgyhogy ma betértem egy kopicenterbe, hogy kinyomtattassam (?) a szerdai zéhához szükséges irodalmakat, jegyzeteket, mindent, ami kell. cikkek sorban, drive and motivation, agression and violent behavior, ilyesmi. aztán jön a harmadik témakör: assessment of sexual orientation in lesbian/gay/bisexual studies. megnyitom. tölti, tölti, majd felugrik a jól ismert szürke ablakocska, az a hibaüzenet-féle, és azt mondja hogy - jól figyeljetek -  fuck yourself. hm. aha. alatta a szintén jól ismert OK gomb, máshogy be sem lehet csukni az ablakot, a kis iksz a jobb felső sarokban nem működik. mögöttem kígyózik a sor, álljak már fel a géptől, helló (dolce and gabbana, hello), na de nekem azt mondja a gép, hogy basszam meg és nekem erre azt kell válaszolnom hogy oké. sebaj, leokézom, megpróbálom újra megnyitni, ismét ugyanez. a nyomtatást végül megengedte, de még mindig nem értem. azt hozzá kell még tenni, hogy itthon simán meg tudom nyitni a dokumentumot, semmi anyázás, semmi basszájba, kiértiezt. homofób számítógép or what (what in the butt)?
20:23 | myrthill | főoldalra vele! |

charlie's angels

2009. szeptember 17., csütörtök

és vajon gondoltam volna néhány évvel ezelőtt, hogy egy teljesen átlagos, langyos szeptemberi szerda este velük ülök majd egy asztalnál a hetedik kerületben és sört/bort iszunk, és beszélgetünk és visítva röhögünk és a világ legtermészetesebb dolga lesz az egész? mi három lányok.. sok a közös, és bár sok mindenben különbözünk (ti például tudtok tipegni magas sarkakon, f*ck), nincs benne semmi furcsa, hogy 10 perc után úgy éreztem, már órák óta és ezentúl bármikor. és ez valami kurvajó. and i am very nőies.


na akkor.. megkeresem a piros körömlakkot.
21:04 | myrthill | főoldalra vele! |

lakik

2009. szeptember 5., szombat

szóval az úgy van, hogy már egy hete van lakótársam. nekem. új helyzet, de baromira élvezem. és - többnyire ezen felbuzdulva - a lakást sikerült olyan szintűre pofozni, hogy a nusi belépve azt mondta: "basszátokmeg", ami nagy dicséret, és tényleg. ha nem a gettó közepén lenne és nem az elsőn, én most igazán szeretném. (nem a nusit, hanem a lakást, a nusit a gettóban és az elsőn is.) persze így is, de úgy mégis más lenne. nem mondom én, hogy álomlakás, egyértelműen tudnánk még javítani az életszínvonalon, de a parkettacsiszolás és nyílászárófestés most nem esóes. (plusz bizonyosan enyém a legöregebb gáztűzhely és a legrondább cserépkályha a városban.) egyelőre örülünk a kockás szőnyegnek, a fél év lavórban mosogatás után végre teljes értékűen funkcionáló konyhának, az új ágynak, amin 9 centi híján keresztben is elférek, a kiürült kamrának, a pink kanapénak, ami két év után végre ismét kanapéként és nem ágyként funkciónál, és még sorolhatnám, de minek. majd eljöttök és megnézitek, és aztán azt mondjátok "basszátokmeg" és akkor örülünk és iszunk egy mojito-t. vagy citromos sört, mert - ahogy lakótársnak köszönhetően megtudtam - én bizony azt is szeretem.

11:41 | myrthill | főoldalra vele! |

oi va voi

2009. augusztus 31., hétfő

nem lesz itt mostmár sziget beszámoló, ennyi idő után minek, de azt azért el kell mondani, hogy ez a szám nagyon hiányzott. egyébként meg ú és á, és botrányosan hosszú combok és vonószaggatóan gyönyörű hegedűszólók és jajdeszeretem. égre nézve táncolós, igazi, zene.

10:38 | myrthill | főoldalra vele! |

asszimilálódunk

2009. augusztus 29., szombat

a teleki téri piac azért megér(ne) egy külön bejegyzést. nem tudom, hogy a széttett lábú csirketetemek, a halomba rakott kakashere, vagy a púpos zöldséges hagyott-e mélyebb nyomot, de ez egyszerűen gyönyörű. itt hever a lábam előtt a diplomamunkám, csak bírjam szusszal. (meg hangos röhögés nélkül.) mindegy, csodacsokor kettőötvenért, szeretem.
11:39 | myrthill | főoldalra vele! |

többé kevésbé

2009. augusztus 25., kedd

annyira bájos, ahogy a családom még mindig fenn tud akadni a nyolcadik kerület szeretnivalóan (?!) abszurd lakóin. pedig hozzá lehet szokni. bár múltkor a miniszoknyás, szakállas pasason én is meglepődtem.
20:44 | myrthill | főoldalra vele! |

segíts

2009. augusztus 24., hétfő

minden házban van egy padlás - nem, nem fogok énekelni-, ahol az évek során felhalmozódnak a játékok, a kisruhák, a hőszigetelésből megmaradt üveggyapot tekercsek és a biztos-jó-lesz-még-valamire (aztán-persze-mégsem) holmik. később aztán azon kapja magát az ember, hogy már nem csupán a feljutás, de sok esetben az ajtó kinyitása is kisebbfajta csodának számít. aztán elmegy a kedv, a dolgok pedig szaporodnak megállíthatatlanul. a padlás nálunk akkor veszítette el ezt a tulajdonságát, amikor tesó felköltözött. legénylakás a tetőtérben, ellátni tihanyig, jóság. na de mi legyen a temérdek biztos-jó-lesz-még-valamire dologgal? pince. a pince jó. minden házban van egy pince, ami egy idő után átveszi a padlás szerepét. aztán egyszercsak elég lesz, és megszületik a döntés: selejtezünk.


selejtezni egyrészt borzasztó nehéz, másrészt szívmelengető feladat. borzasztó nehéz, mert úristen mennyi minden, mitől váljak meg, másrészt szívmelengető, hiszen ki ne szeretné újra átbogarászni az ezer éve nem látott holmikat, néha meg-megállni, nosztalgiázni kicsit, elmorzsolni egy-egy könnyceppet, ráeszmélni: ez is én voltam. az első rugdalózó, az első plüssmackó, az első rajz, fényképek, könyvek, játékok, a világmindenség összes emléke. néha úgy tűnik, mintha soha semmit - tényleg SEMMIT - nem dobtunk volna ki azelőtt. (ez valahol a használt elemek és az arckrémes tégelyek (?!) között jutott eszembe.) most muszáj, fáj a szív, na de mindent nem lehet.

több zsáknyi ruhát, cipőt, számtalan doboznyi játékot pakoltunk össze, egy része már gazdára lelt, de még mindig dolgok tucatjai várnak arra, hogy új helyre kerüljenek. szívemet-lelkemet bepakoltam a játékos dobozokba a kirakók/barbibabák/kisautók közé, nagy gonddal ültettem be a plüssállatokat egymás mellé/fölé/alá, ha hosszú útra mennek, ne legyen nagy a káosz, oroszlánt őzike mellé nem.

légyszi, ha tudtok olyan csoportot/szervezetet ajánlani, akik segítenek a dolgok - elsősorban a gyerekholmik - elosztásában, segítsetek. nekem is vannak tippjeim, de nehéz eldönteni, hogy mire, hol van leginkább szükség. köszönöm.
11:31 | myrthill | főoldalra vele! |

hétvége

2009. augusztus 6., csütörtök

néha olyan jó kiszakadni egy kicsit, csak lenni, csak élni, csak érezni, csak élvezni. hogy élünk, hogy vagyunk, hogy bizonyos dolgokat megérdemlünk, hogy nekünk ez jár. mert jár bizony, és rettentő jó érzés kiszakadni egy kicsit, csak lenni, csak élni, csak érezni, csak élvezni. hogy élünk, hogy vagyunk, hogy bizonyos dolgokat megérdemlünk, hogy nekünk ez jár. na de ezt már mondtam. de akkoris. szeretem.
12:43 | myrthill | főoldalra vele! |

zene

2009. július 31., péntek

the music that we make
will heal all our mistakes and lead us

ez a nyár zeneileg leginkább egy orbitális orgazmushoz hasonlítható. igazi falakat rengető, önkívületben üvöltő, világmindenség-közeli orgazmushoz. (némiképp bizarr hasonlat, de vállalom.)



az egy napos balaton sound kisebb fajta vagyon, de muszáj. röyksopp. valahol az ötödik és a tizedik sor között, ahogy megszólal az eple, a remind me, a what else is there (i was given just one wish..), becsukom a szemem, csak hallgatom, csak éneklem, csak érzem. aztán érkezik herman nelville ük-ük-ük(-ük?)unokája, moby, és a lift me up alatt már az egész tömeg egy emberként ugrál, tombol, felszabadul, él. a mának. felfújható gumizsiráfok repülnek, lányok visítanak ismeretlen fiúk nyakában ülve. leírhatatlan.  nem számított, hogy nyakon öntöttek egy pohár sörrel, hogy teleszórtak konfettivel, hogy széttaposták a lábamat, hogy valószínűleg már aznap este belázasodtam, és aztán egy hétig feküdtem tőle. ott voltam. én. én is.



és ezek után kedden teljesült a régi nagy álom is, morcheeba a rioban, én pedig el sem hiszem, hogy ott állok, hogy ott vagyok, ott vagyunk. a csontomig hatol a szaxofon szóló, na persze a gitár is pengeti a húrjaimat, node mégiscsak, a fúvós az igazi.. letörölhetetlen vigyor, szokásos szembecsuk-észmegáll párosítás, az egyik legjobb, amin valaha. mi más lenne az utolsó ráadás, mint a rome wasn't built in a day, hát persze, naná, én előre megmondtam. és szólt a kedvenc is, mintha épp csak nekem, persze nem, de akkor és ott úgy éreztem, és csak ez számított. a libabőr győzedelmeskedett, a lehető legpozitívabb értelemben, és nagyon boldog voltam. vagyok. leszek.



ma érdi tamáshoz és a debreceni kodály zoltán ifjúsági világzenekarhoz volt szerencsém, hihetetlen és lenyűgöző. a komolyzenével könnyeket lehet csalni a szemembe, az egy más világ, és én szeretem azt a világot, mert gyönyörű. és varázslatos.

ehhez pedig hozzájön még, hogy kapok magamtól egy napot a szigeten (minő nagylelkűség), mióta vágyom egy oi va voi koncertre, már nem is tudom.. és ha már ott vagyok, hát jöjjön a nouvelle vague, némi snow patrol, lily allen, harcsa veronika és a zagar, mert a zene jó, a zene finom, a zene különleges. és ez a nyár is, csak hagyni kell, hadd szóljon.

the music that we hear
is always standing near to feed us
23:06 | myrthill | főoldalra vele! |

az időutazó felesége

2009. július 25., szombat

az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam, imádtam, hjajdenagyon, még ezersok éve, emlékszem, hogy írtam is róla, de nem találom a bejegyzések között. valószínűleg akkoriban még a blogspot rabja voltam, aminek aztán csúfos vége lett, de ez most teljesen totálisan lényegtelen. az én könyvem még más volt, két kötetes, zöld és förtelmes, de annyira nem számított, mert úgyis nyitva volt mindig, és nem látta senki a borítóját, talán csak a bácsik a vonaton, akik velem szemben ültek, de akkor még nem vonatoztam sokat. nyálnak tűnik, pedig nem az, és zseniális. augusztusban bemutatják a filmet (no persze csak külhonban, itthon majd egyszer, talán),  én pedig újra akarom olvasni most azonnal, és gombóccal a torkomban letenni az utolsó oldal után. kell. aztán persze kell majd a film is, ami must see kategóriás, bár valószínűleg egészen mást nyújt majd, mint a könyv (mint az adaptációk általában), mégis akarom. mostanság igényem van a meghatódásra.

vagy javíthatatlan romantikus vagyok, vagy ez a pms.
13:46 | myrthill | főoldalra vele! |

fürge ujjak

2009. július 18., szombat

  a netfüggés az oka mindennek. meg a blog, naná.

12:47 | myrthill | főoldalra vele! |

muszáj

2009. július 17., péntek

ki ez a kiscsillag csücsöri kisgádzsi?

ez valami olyan betegesen kurvajó, hogy még mindig visítva röhögök. prodidzsáj, fátbójslim meg a szabószilvi, jaaaaaaaaaj. na meg a mozgás, ugye.



az gáz, ha a long train running-ot én is szeretem..?
19:51 | myrthill | főoldalra vele! |

utcazene 2009

2009. július 17., péntek

holnap viszont utcazenész leszek, még ha csak öt percre, és csak egy szám erejéig is, nincs az a vírus és nincs az a baktérium, ami megakadályozhatna (keverve sem). különbenis már egészen jól vagyok, csak a reggel és az este extrarossz, a többi csupán erős közepes, és a fulladás is tovatűnni látszik. utcazene van, hoppá, mint az elmúlt években is, ugye. és ha már közönségként nem jutok el, hát leszek zenész, utcai, kisszínpadon, kismezítláb, csak a fuvolát figyeld.

holnap hatkor, én ott leszek.
17:20 | myrthill | főoldalra vele! |

meds

2009. július 17., péntek

"a dohányzás halált okozhat" hirdeti a doboz fekete keretes része, és valóban. okozhat, sok esetben okoz is, tény. a gyógyszerekről ugyanez a felirat hiányzik. miért? (kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét.) szokj le a dohányzásról, de szedj antibiotikumot, fájdalomcsillapítót, nyugtatót, altatót, savlekötőt, hashajtót, görcsoldót, mert az orvos tudja mit csinál. meg mert a reklám is ezt mondja.

magyarországon többen halnak meg a gyógyszer-mellékhatások miatt, mint közlekedési balesetekben. nem állítom, hogy az orvosok hibája. de amikor elmegyek az esztékába, kivárom a másfél órát, aztán átesem az öt perces vizsgálaton, ami után felírják nekem a megfelelő gyógyszert, akkor légyszi-légyszi ne az alapján legyek kezelve, hogy ki kinek a zsebébe mennyit csúsztat. mert lehet, hogy a doktor bácsit támogatja valamelyik gyár minden eladott doboz után, de én nem vágyom arra, hogy bekövetkezzen a nyelv sárgás, barna vagy fekete elszíneződése és szőrszerű bevonat megjelenése. és bizony nem hiányzik a keringési rendellenesség, az anafilaxiás sokk és a fulladás sem, csak hogy néhányat említsek a két napja felírtak apró-cseprő, említésre is csak kisbetűvel méltó mellékhatásaiból. és a nagymamám vajon miért kap olyan nyugtatót, ami öngyilkosságra hajlamosít?



meg kell tanulni gyógyulni, nincs mese.

12:38 | myrthill | főoldalra vele! |

hagyma

2009. július 11., szombat

én vagyok a kontaktlencsés a családban (éljen a rövidlátás), ebből adódóan én vagyok a hagymafelelős is. merthogy kontaktlencsében bizony nem csíp, nem mar, nem sirat, nem csinál semmit. és ez a családnak jó, mert rájuk bizony hat az S-1-propenil-cisztein-szulfoxid, rám viszont nem, így vígan a kezembe nyomják a kést, és én tisztítom, szeletelem, kockázom, aprítom, mikor mi kell. 

na ez most csak onnan jutott eszembe, hogy fokhagyma szagú a kezem, megyünk grillezni.
13:28 | myrthill | főoldalra vele! |

gyerekszáj

2009. július 9., csütörtök

mi vagyunk a három testőr!
egy mindenkiért, mindenki egyért!
szombaton jön a következő epizód!

én meg csak vigyorgok a kissámlin ülve, hátamon napsugarak, kezemben tisztításra váró zöldbab, számban mézédes sárgabarack, a lábamnál egy hepikutya meg egy nevenincs macska, és fülelem a szomszéd gyerekeket. falun (még) mindig jó, és égig ér a paradicsom.
18:08 | myrthill | főoldalra vele! |

július

2009. július 9., csütörtök

a hét csajozós dumája: szia cica, van gazdád?

öt nap edzőtábor után csokibarnán (na nem mint a 86%-os cote d'or, inkább mint egy tábla mezei alpesi milka), pókcsípésekkel és kék-zöld-lila foltokkal tarkítva tértem haza, izomlázzal, némi agyrázkódással, és pár kilóval könnyebben. végkövetkeztetés: változatlanul imádom a táncoslányokat. jelenleg 12 órákat alszom, de még mindig nem elég. egyébiránt fej- és torokfájva, illetve hányva ébredni reggel nyolckor nem buli, az összes vírus bassza meg (vagy mondjon le, nekem tökmindegy).

holnap pest, szombaton színház, vasárnap pedig vár moby és a röyksopp. kezdem érezni, hogy itt a nyár, és élvezem. 
17:25 | myrthill | főoldalra vele! |

eldöntendő

2009. június 27., szombat

biciklire ülök és

a.) kimegyek tihanyba, feltekerek az apátsághoz, lesüvítek a balatonhoz, istenigazából kitekerem a lelkemet és elégetek kismillió kalóriát vagy

b.) letekerek a pár utcányira lakó mamikámhoz és eszem meggyes sütit. kalóriaszám lényegtelen, finom és kész.

az élet néha olyan nehéz.
11:06 | myrthill | főoldalra vele! |

röpke

2009. június 26., péntek

lekopott a körömlakkom, mostmár én is úgy nézek ki mint egy óvodás, aki ellopta anyu lila lakkját és mikor anyu meglátta, azt mondta cöcöcö, úgyhogy elkezdte lekapirgálni, de csak hellyel-közzel sikerült. kicsit úgy is érzem magam.



annyi jó könyv vár a polcon, melyiket szeressem? nyár van nyár.
8:46 | myrthill | főoldalra vele! |

csibék

2009. június 25., csütörtök

annyi de annyi de annyi minden van, hogy azt sem tudom mitmikor. vége a vizsgaidőszaknak, 19 tárgy, 52 kredit, beteg állat vagyok, tudom, leszakadt a konyhaszekrényem, felgyulladt egy öngyújtó a kezemben, voltunk bionapon, moziban, állatkertben, fogyókúrázom (ismét), izomlázam van, és jelenleg 14 négy-ötéves kislánynak tartok táncitábort, napjában legalább ötször elolvadva (minimum ennyiszer fel is robbanva, de ez mellékes, ha egyszer tündérek - általában). ami első nap még a néma áll-leesést váltotta ki (lásd: én nagy színes könyvvel és keresztbe tett lábakkal csipkerózsikát olvasok a sötétben), az tegnap már figyelemre sem volt érdemes, a futkosás-kiabálás-rongálás a menő. ovisokat csendre intő (legális) játékötleteket kommentben. tipp cserébe: technocolt ötéveseknek NE.

"az én apukám olyan erős, hogy még izmai is vannak!"

imádom őket. 
7:01 | myrthill | főoldalra vele! |

akarok

2009. június 15., hétfő

ilyen hétvégét még sokat.

plusz kísértésbe vittem egy huszonéves papot a 222-es járaton. dicsértessék.
10:44 | myrthill | főoldalra vele! |

teker

2009. június 11., csütörtök

ha konzervnyitásból kéne vizsgáznom, tuti meghúznának. könyékig olajos és halszagú vagyok, a halpiac hozzám képest virágkarnevál.

a házban egyébiránt totál káosz honol, gyerekek labdáznak a gangon faltól-falig, bogyó kutya ugat, kukkolós bácsi könyököl a korláton, pipázik és - surprise, surprise - kukkol, lent mulatós, fent jazz szól (most elkezdte énekelni is, ásztákurvá), valamelyik lakásban pedig még veszekednek is. ha nem kéne tanulnom, kiülnék az ablakpárkányra és hallgatóznék, esküszöm.
18:51 | myrthill | főoldalra vele! |

5,4,3,2

2009. június 11., csütörtök

a két nap alatt négy vizsga projekt igenis meg-va-ló-sít-ha-tó, mindből átmentem! már csak kettő - el sem hiszem -, utána pedig fel sem kelek egy hónapig, verseket fogok olvasni, úszni a balatonban és sütkérezni a napon, lángost enni és jégkását inni és kurva boldog leszek, mert megérdemlem.


ugye? ugye.
14:31 | myrthill | főoldalra vele! |

blaha ismét

2009. június 10., szerda

nem hall semmit, ő már csak ilyen
csak a dob meg a basszus zakatol a fülében

na azért azt a "szép segged van" mondatot pont elcsíptem.
11:28 | myrthill | főoldalra vele! |

hogy basszunk el 4 napot 4 nap alatt

2009. június 6., szombat

pedig annyira gyönyörűen elterveztem. volt négy napom, ami alatt négy vizsgára kellett volna felkészülnöm. sima liba. helyette itt ülök (fekszem) most és maradt egy délutánom, hogy tanuljak, ami - valljuk be - édes kevés, látván mi vár rám hétfő-kedden: történeti demográfia, bevezetés a társadalompolitikába, társadalomszerkezet - társadalmi folyamatok II., irányzatok a pszichológiában. aha, persze. pedig még új szövegkiemelőt is vettem, hátha. itt már csak a csoda. micsoda.
12:41 | myrthill | főoldalra vele! |

desire

2009. június 4., csütörtök

tudjátok mire vágyom? ovis kakaóra. (meg arra, hogy ne legyen jövő héten két nap alatt négy vizsgám, de ezt csak halkan.)
14:52 | myrthill | főoldalra vele! |

pisztoly a cipőben

2009. június 3., szerda

kerestem valamit a "V" betűnél a személyiségpszichológia könyv tárgymutatójában, és megakadt a szemem egy szócikken. azt mondja: vagina az álomban. hmm. hányadik oldal?

a pszichoanalitikus elmélet más területeihez hasonlóan az álomban a szexuális aktivitás jelenik meg leggazdagabb formában. a férfi és női nemi szerveknek sok-sok szimbóluma van. a hármas szám például a férfigenitáliát mint csoportot jelképezi (tudniillik a heréket és a péniszt). a péniszt magát rengeteg jelkép képviseli. egy részük a formájuk miatt (például botok, esernyők, rudak, golfütők), másik részük azért, mert behatolásra használhatók (kések, tőrök, puskák, pisztolyok), megint mások pedig azért, mert folyadék áramlik belőlük (injekciós tű, tűzoltó fecskendő, vízcsap). vannak olyanok is, amelyek azért jelképezik a péniszt, mert képesek megnőni, vagy a gravitációval szemben felemelkedni (például repülőgépek, léghajók, léggömbök, kihúzható távcsövek).

a női genitáliákat olyan tárgyak szimbolizálják, amelyekben üreg van, vagy valamit lehet bennük tárolni (például gödrök, barlangok, üvegek, korsók, zsebek, cipők). a szobák, szekrények és sütők a méh jelképei. a becsukható és kinyitható dolgok (például kapuk, ajtók, ablakok) a hüvelyt szimbolizálják. a mellek jelképei a gyümölcsök (például barack, dinnye, alma). zöldellő tájak és kertek szintén a női nemi szerveknek felelnek meg. sok egyéb női szimbólumot feltételeznek még, ilyen például a fa és papír, csiga, osztriga, kagyló, templom, kápolna.

a szexuális gyönyör gyakran jelenik meg cukorka vagy cukormázas gyümölcs formájában. a játék - például hangszeren vagy a társasjáték - maszturbációt jelent. a maszturbációt jelképezhetik még olyan cselekvések is, mint csúszkálás, siklás vagy ráhúzni valamit valamire. a nemi aktust jelölheti minden ritmikus cselekvés, például táncolás, lovaglás vagy futás. a fegyveres támadás vagy erőszak áldozatává válás, illetve autó vagy vonat előli menekülés szintén ezt szimbolizálja.

a fentiek tükrében én speciel állandóan kefélek álmomban. így legyen az ember kipihent..
17:18 | myrthill | főoldalra vele! |

hazafelé

2009. június 3., szerda

mobilinternet tesztelés vonatról. egyelőre működni látszik, bár ez még csak kelenföld. a szemembe süt a nap, alig látom a képernyőt, suhanunk. már amennyire a magyar vonatok suhannak persze. ha jobban belegondolok, én szeretek utazni. sokan utálják, nekem mégis jó. két és fél óra hazáig, persze a végére elzsibbadok, de akkoris. csak nézem a tájat a karcos ablakon át, hunyorogok, élvezem a napsütést, és azt, ahogy a szél az arcomba tereli a hajamat.  elmélyülök régi és nem is olyan régi emlékekben. szeretek a vonaton olvasni, rejtvényt fejteni, sőt, úgy látszik blogolni is. beszélgetni ismerőssel, ismeretlennel, ismerős-ismeretlennel. szeretem amikor nem ül velem szemben senki és felrakhatom a lábam az ülésre. aztán ha jön a kalauz, villámgyorsan eltüntetem, mintha ott sem lett volna, és kedvesen mosolygok. aztán lesöpröm az ölemből a déliben vett pogácsa morzsáit. a kalauzokat nem mindig szeretem. megvannak a tipikus figurák: az életunt, a baszatlan, a flörtölős, a mosolygós, a kedves, és még sokan mások. a mainak szakálla van, kedves és mosolyog is. felváltottam az ötezresét.


vajon hova utazik a kékruhás néni barna cipőben zöld táskával? és a best magazint olvasó fiú? a többieket most nem látom. vajon tudják hogy az én gyomrom korog? én nem hallom őket, zene szól. csak a sínek kattognak. eszembe jut amikor elütöttük azt a fiút. utána nem szerettem vonatra szállni. mostanra visszatért az emberekbe vetett bizalmam (hitem?), és elhiszem, hogy nem akarnak meghalni. vagy legalábbis nem vetik vonat elé magukat. nem akarok az öngyilkosságról írni. (tényleg magammal beszélgetek?)


még mindig nem tudom, hogy átmentem-e anatómiából. pedig jó lenne. tudni is, meg átmenni is. tudni, hogy megbuktam, na az kevésbé. balra mező, jobbra fák. tudod melyik a kedvenc részem hazafelé? akarattya (kenese?) után, amikor belátni az egész balatont, a partot, a házakat, mindent. este a legszebb, millió fénybogár, ott már érzem, hogy nemsokára hazaérek. mert oké, pesti vagyok egy jó ideje, de mégis balatoni lány maradtam legbelül. és ez jó.
rendkívül alacsony jelerősség. hát ez van.



12:22 | myrthill | főoldalra vele! |

az a minimum

2009. május 31., vasárnap

céges bulira picsányi ruhában fellépni menni felér egy erőszakos behatolással. na nem szó szerint, de majdnem. ennyi bebaszott ittas és/vagy (inkább és) kanos férfit egy rakáson, a pofám leszakad. és mi az ilyenekre elmegyünk, a mr. hungary 2009-et meg lemondjuk, pedig. ha már csorog a nyála, legalább legyen jó pasi, nem? (de.)
21:01 | myrthill | főoldalra vele! |

h1n1

2009. május 30., szombat


no ez is aktuális lett, mostmár van nekünk is saját sertésinfluenzánk, nem maradunk le a nagyoktól. ez azért gáz. helló eger, ott miújság?
16:59 | myrthill | főoldalra vele! |

pocak

2009. május 28., csütörtök

még csak alig gömbölyödik, de már érzem. megmagyarázhatatlan. talán várni kéne a tizenkettedik hétig, de mindenkinek elmondom. olyan kiegyensúlyozott vagyok mint még soha. boldogság. akinek gyereke születik, az vajon tényleg révbe ér? aki tudja, mesélje el, én felébredtem félúton.
15:45 | myrthill | főoldalra vele! |

hosszú mondat

2009. május 27., szerda

most, hogy rámjött a mindent leszarok/dögöljünk meg életérzés (ugyebabi), most, hogy még mindig legalább hét vizsgám van hátra, de inkább nyolc (mert hát nem igazán tudtam én lerajzolni az ízlelőpályát tegnap, ami egyébként így néz ki, mostmár ezt is tudom, csodás), most, hogy leragadnak a szemeim, és össze kéne bújni, na most van az, hogy fogom magam és lemegyek a boltba egy doboz fagylaltért, mesét nézek és közben benyomom az egészet, mert a fagyi jó, a fogyókúra meg - jelen pillanatban - kit érdekel. majd holnap sírok, hogy nagyaseggem.

csoki, eper, vanília?
17:24 | myrthill | főoldalra vele! |

.

2009. május 24., vasárnap




ez a véleményem a vizsgaidőszakról. (csak mint általában.) még nyolc hátra van, és idén végre úvézni is fogok - így leszek teljes értékű egyetemista, azt hiszem. június végét ide, most.
17:51 | myrthill | főoldalra vele! |

igen

2009. május 23., szombat

tegnap majdnem írtam egy bejegyzést, de aztán mégsem. inkább most.

fogyókúrázom, és utálom az anatómiát.
10:16 | myrthill | főoldalra vele! |

that's all folks

2009. május 1., péntek

talán csak átmeneti, talán végleges, ki tudja, de ez most ebben a formában ennyi volt. se időm, se kedvem, és lássuk be, az íráshoz egyik sem árt. túl sokan olvasnak és túl sokan ismernek, elmúlt a varázs. egyszer még úgyis folytatom, itt, vagy máshol, majd kiderül. a grafománia nem hal meg, csak átalakul.

14:52 | myrthill | főoldalra vele! |
Régebbiek | Végére »