most is itt vagy, tudom

2006. május 1., hétfő

azt a két mécsest én raktam a sírodra. sötét volt, lehet, hogy nem tudtad, hogy én vagyok. még mindig nehéz elhinni, hogy nem vagy velünk. de álmomban sokszor látlak. mindig mosolyogsz, soha nem vagy beteg. jó így emlékezni rád. végigsimítottam a fejfádon, remélem éreztél belőle valamit. ne haragudj, hogy nem maradtam sokáig, de féltem, hogy sírni fogok, azt pedig nem szereted. nagyon hiányzol. te voltál a legjobb ember, akit valaha ismertem.

another day

2006. április 30., vasárnap

hallgassátok. szeretem. szeretjük. jó.

békeszálló

2006. április 29., szombat

jó, hogy megkaptam azt a vállat ma, és megölelt egy kicsit. jó, hogy volt aki letörölje a könnyeimet. jó, hogy ez egy ilyen nyálas bejegyzés, háhá. az egyébként vicces, mikor a sofőrbácsi nem tudja, hogy melyik település melyik. szeretek buszozni. szeretek zenét hallgatni közben. szeretek összemosolyogni vadidegenekkel. tömegközlekedj, világ.

again

2006. április 29., szombat

úgy érzem magam, mint első nap az iskolában. kicsit el vagyok anyátlanodva, de tudom, hogy majd jó lesz, és jól fogom érezni magam. unom az önsajnálatot. unom az önmarcangolást. unom, hogy jó lehetne, de nem az. megfogadom anya tanácsait. hiszek neki, hisz mindig jót akar(t). le vagytok szarva ti mind.

hiper

2006. április 28., péntek

és hiába mondod, hogy sosem kérted, és hiába mondod, hogy azt nem lehet. és te hiába látod, hogy szép az élet, ha nem látja senki más, cseszheted.

j&r

2006. április 28., péntek

ha fél kettőkor nem ettem volna meg azt a fél sajtburger, lehet, hogy el tudtam volna menni suliba, és fél hatkor nem a porcelánangyalkával randevúztam volna... nomindegy. a koncert istenesen jó volt, a jobb fülemre nem hallok és izomlázam van. de megérte. ex^Pasit nem értem, de talán jobb is így. bár azért azt nem bánnám, ha magammal tisztában lennék. tisztaság, félegészség. megyek fürdeni.

voá

2006. április 27., csütörtök

megyek Calaisba, Diverbe, Canterburybe, Bidefordba, Barnstaplebe, Ilfarcomba, Woolacomba, Tintagelbe, Torquayba, Brixhambe, Londonba, Párizsba. ha minden jól megy, június kilenc és tizenkilenc között ne keressetek. jupííí.

tortoise

2006. április 26., szerda

végre eszik. nyújtogatja a nyakát, radarozik a farkával, harcol a falattal. én úúúgy szeretem.

pöst

2006. április 26., szerda

voltam ma a fővárosban, ó. fú. hogy mi lesz velem, ha én oda kerülök egyetemistának... felfelé vittük Pé-t is, szegény vagy fél órát várt ránk az út mellett ácsorogva, mert reggel a negyed órás családi-szokás-késésre még rátettem egy lapáttal, mikor a város határában közöltem, hogy nincsenek irataim. hoppá. a 'mégjóhogynemhagyodelafejedetis' kijelentéstől eljutottunk egészen a 'mostanábankülönbenisolyanszétszórtvagy'-ig... hát, a fejem még a helyén, létfontosságú dolgokat nem hagyok el (a tébékártyámon és az adóbevalláshoz szükséges papíron kívül), úgyhogy maradok ilyen, beee. az nagy Budapest kétségbeejtően hatalmas és koszos, de a Ráday utca kellőképpen sznob, és tiszta. Goethe Institut, gut, besser, Gösser best. otthagytunk majdnem 60ezer forintot a kettőnk jelentkezési költségeire, holott ennyiért szerintem már simán a bizonyítványt is megkaptuk volna valamelyik sarkon. de hogy nekem nem lesz meg a felsőfokú, az is biztos. hüpphüpp. nomindegy, ezen majd ráérek a vizsga után siránkozni. és ráadásul mennyire rühellek vizsgázni is...

franciák előnyben

2006. április 25., kedd

lelkileg? picit padlón. pedig nem akartam ide jutni megint - az én hülyeségem, én tehetek róla. rendbe akarok jönni. rendbe fogok jönni. nem akarom, hogy tudják, hogy nem vagyok jól. nem akarom, hogy tudják, hogy tudom, hogy tudják. gyenge vagyok. de boldog leszek, ígérem. ígérgetem magamnak. mert muszáj boldognak lennem ahhoz, hogy boldognak érezzem magam - kicsit nonszensz. nem vagyok boldogtalan, azt túlzás lenne állítani. a nap nagy részében teljesen jól vagyok. sőt. csak... ott vannak azok a köztes percek, töredék másodpercek, amikor...

konszört

2006. április 24., hétfő

igen! igen! igen! megvan a társaság(om) csütörtök estére. igen!

helló,nő!

2006. április 24., hétfő

isten hozott a bloggerek közt, Lo! nem szólok senkinek, megígértem, de én már tudom, hogy köztünk vagy, és örülök neked. és sosenem nevetnélek ki. kívánok (egy kalappal.) kitartást, sok szép bejegyzést, kellő mennyiségű magamutogatási kényszert, a többi meg majd jön magától. menni fog, ne félj! csak ügyesen.

fiatalság, bolonccság

2006. április 24., hétfő

megint levizsgáztam. valaki tépje le rólam a combfixet, ááááá. berúgás ma nem volt, de buszozás igen - egészen másfél kilóméter erejéig, mert megállapítottuk (tam), hogy nincs levegő, stoppoljunk. vadbarombácsi, 140 lakott területen belül. Bé feje lerepült a huzattól, émmeg csendben meghúztam magam a hátsó ülésen. ezekamaifiatalok.

hiány

2006. április 23., vasárnap

ezt a sz*rt tényleg senki nem olvassa.

soha

2006. április 23., vasárnap

i wanna make a mistake.
i can't make a mistake.

"soha ne mondd, hogy soha." oké, majdigyekszem.

egy kis zöldség

2006. április 23., vasárnap

körülbelül akkora, mint egy kifejlett radír - a kisebbik fajtából. itt úszkál mellettem, rögtönöztünk neki egy tepsiakváriumot. apa találta, a parton sétálgatott. olyan kis gyámoltalan. szeretni fogom, ha megtarthatjuk. nem. már most is szeretem.

köpödki!

2006. április 22., szombat

féldél

2006. április 22., szombat

kialudtam magam, hú, végre, nagyon. pedig csúnyagonosz világvégét álmodtam. de aztán az utolsó percben mégsem haltunk meg. pedig már éreztem a zsibbadást. mint mikor altattak. az az egy jó dolog volt a kórházas genyóságban anno. meg az, hogy ébredés után végighívtam az egész családot, hogy jólvagyok, ne aggódjanak. és utána nem emlékeztem semmire... lehetnék még így pár dologgal, azt hiszem. felejtő.

péntek volt

2006. április 22., szombat

éjjel három és fél óra alvás, sok-sok sms. totálkóma. hamar levizsgáztam, aztán leitattak. picit. de én is őket. picit jobban. győzelem.

belopta magát a szívembe. csak egyetlenegy szál százszorszép volt, de imádtam. már a pénztárcámban pihen. minden sofőrbácsi mosolyogni fog (igen, az a csúnya pedofil is), akinek felmutatom a bérletem. úgyörültem. akkor is, ha félpercenként megkérdezte miabaj. meg a blökinek is. először sokkal jobban ugatott. most megpuszilt. kezd megszeretni. talán mindkettő. talán.

egy másik kitépett egy darabot a szívemből. vagy a lelkemből. nem tudom pontosan. nem túl nagy darab, de azt hiszem fáj kicsit. nem értem miért bánt. mintha nem szándékosan csinálná, de talán mégis. nem is tud róla, de megerőszakolja a lelkét. nem lehet boldog így. pedig megérdemelné. ő is.

két külön világ, talán nem is tudják miről beszélek. thanksgod.

a testem és én

2006. április 21., péntek

tavaszi szünet után visszamenni a piros (téglaszín?) falak közé, nézni az álmos, húsvéttól még részeg arcokat, tűrni a tanárokat, élménybeszámolni... boá. délután házhoz kaptam az orvost, nem, nem lehet ciszta, nem, vakbél soha, nekem? nelegyetekbolondok. diagnózis nincs, jegeljem a hasamat, bár a appendicitis kizárható. hoppá, akkor mit is jegeljek? naugye. te sem vagy normális. a teljesség kedvéért feküdj csak vissza a kanapéra, igen, nem, nefélj, nem fog fájni, csak egy kicsi szúrás. lazítsd meg a nadrágod, légy szíves. (szex lesz, vagy mivan?!) au. negyed órával később hatni kezdett a drog, kellemesen elzsibbadt a tomporom. azóta is zsibbad. persze a hasi fájdalom nem szűnt, merhátméris. csütörtök. vérvétel: 1. ájulás: 0. büszkeség. meg vashiány. de hát ilyenem volt már korábban is, köszönöm, annyira nem tetszett, hogy most újra.. nem érdekel senkit. nem baj, régről maradt még egy dobozzal a Maltoferből, ami a szájba kerülve ízre, állagra és színre is a vérhez válik hasonlatossá, ámen. majd beszedem. jupijé. valójában tehát nem jutottunk semmire. ha megint ciszta, valakit fejbeb*szok, esküszöm. nem játszunk laparoszkópiásat. egyszer elég volt. bőven. szóval jövő hétre is megvan a program. már hallom is a jóöreg doki hangját a távolból. na, akkor ugorjon ki a bugyiból...

csöröga

2006. április 18., kedd

és felhív. és nekem meg elmegy a hangom. baszics.

lázálom

2006. április 18., kedd

music keeps me

2006. április 17., hétfő

everybody needs a bosom for pillow,
everybody needs a bosom..

égig érő fákra lépek, szivárványos völgybe érek,
tudod fentről minden olyan más..
nyári éjben, hóesésben, nélküled a messzeségben,
és reggel az ébredés úgy fáj..

can i walk with you...?

zenéthallgatni jó. nagyon. nagyoooooooooooooon.

monsztörsz

2006. április 17., hétfő

szörnyertét nézni töknyamvadtan. csúcs.

nem csak álom, találom

2006. április 16., vasárnap

az álom egyik fele megtörtént. a másik sosem fog. teccős.

river of dreams

2006. április 15., szombat

talán bennem van a hiba, de bizonyos dolgok már nem is érdekelnek. az viszont érdekel, hogy mi lesz az álommal. az egyik fele nagyon jó volt, a másik borzasztó. az elejét szeretném. a végét soha. meg lehetne így oldani..? köszönöm.

nekem adta a menyét

2006. április 14., péntek

mekkaptam a menyétet, ami valójában vadászgörény. boldogság.

újra

2006. április 13., csütörtök

18 évesek napja - a miénk volt

2006. április 12., szerda

no. én most lefekszem, mert csúnya nagy kómaság van, icipicit keveset sikerült aludni tegnap. de nagyon jó kis nap volt! egész napos jelmezkedés (noli, szárnyakért örök hála, lehet, hogy fehér cipőt is tőled kellett volna kérni, mert így végig mezítláb vonulásztam, feltakarítva az iskola összes mocskát.. fejemen karácsonyfadíszből glória, a többiről ne is beszéljünk, őrültködés, énekelgetés, meglepi torták, faültetés, limbó... aztán lükverc (mert jó) fél négyig. jááj. felkelni k*rva nehéz volt, de túléltük. csak azt a plüssmenyétet kapnám meg, amivel megosztottuk az ágyat. légyszilégyszilégysziiiii!

vélemény

2006. április 10., hétfő

szerintem seggfej. szerintem.

most

2006. április 8., szombat

nem tudom
miért
de most jól
vagyok .
jól
érzem magam
a
bőrönd bőrömben.
van
ilyen is!

itt a tavasz

2006. április 8., szombat

rendrakás a házban, a kertben, a szívben, a fejben.

csipkerózsika

2006. április 8., szombat

és tényleg

2006. április 7., péntek

(tejbenvajban) bajban sz*rban ismerszik meg az igaz barát.

elég volt

2006. április 3., hétfő

ezentúl inkább élem az életem. egy bejegyzést meghagytam, mert az fontos, de a többi nem számított. kezdenek kicsúszni a kezem közül a dolgok, a talaj pedig kicsúszik a lábam alól. jobb lesz, ha inkább az életemmel foglalkozom. nem kell hozzá az internet. ennyi.