kvimbi / vagy talán inkább alszom..

2006. június 30., péntek

adj egy slukkot a cigidből
szeress belém te ringyó
a terráriumban az unalomtól
felfordult a kígyó...

uárgh...

2006. június 30., péntek

a kurva életbe, hogy meg kell keresnie, mondd, minek?! Zsé keresett, beszéltünk, rohadtul felidegesített, én akaratos voltam, ő nem így akarta, persze minden az én hibám, ő azokat sem úgy gondolta, nem, nem, nem, én voltam a hülye, hát persze.

fuck you, you're the one thing i'll never need..

dreams

2006. június 30., péntek

elaludtam délután, kimerített az este, a barátok, a vodkamartini, a vihar, az éjszaka, a reggel. fuvoláztam álmomban. annyira csodálatos volt. és álmomban szólt a fuvolám, úgy igazán, szépen, nem volt semmi baj az f billentyűvel, a fisz is megszólalt, jajj. és felébredtem, még kóvályogtam, nem voltam egészen magamnál, de szépen kicsomagoltam, összeraktam, és belefújtam, hátha.. hiszen meg kéne tanulnom azt a kis részt, át kéne hangszerelni, hogy mehessek velük koncertezni, mert hívtak, mert jól szólna, tényleg. de nem szólt. persze, hisz ebben a hülye valóságban semmi nem olyan, mint az álmokban..

látod, drágám, az éjszaka egy nagy folyó
partján titkon a füledbe suttogom
itt vagyok, csak veled, míg a hajnal ránk talál
vigyél el engem is az álmodba, ha indulnál.
képzeld, felkap egy bűvös fénysugár
elrepít messze, oda, hol semmi nincsen már
hol csend van, nagy csend, én meg itt várok rád
vigyél el engem is az álmodba, ha indulnál.
minden álom egyszer véget ér, de hidd el
újat hoz majd az esti szél
fázom, kérlek, erősen ölelj át
vigyél el engem is az álmodba, ha indulnál.

17 fok

2006. június 29., csütörtök

lágy szellő lengedezett, álltunk a fák alatt, meleg, himnusz, beszéd, szózat, bizonyítványok. magatartásból javítottam a tavalyihoz képest, büszkeség... aztán le akartunk menni strandra, de a hepaj után csöpörögni kezdett. én nem megyek, jelentettem ki határozottan (pedig reggel még epiláltam is, ó), és a Zódrival inkább elsétáltam a pályaudvarra. a buszom 5 perccel korábban ment el, puszi volán. akkor legyen vonat. tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a vonat előreláthatólag 20-25 percet késik. kurrvaanyád. gyanús felhők közeledtek. és csak jöttek, jöttek... háromnegyed tizenkettőkor egyik percről a másikra beesteledett. csepp.... csepp.... cseppcseppcsepp. úgy elkezdett szakadni, hogy mindenki lemenekült az aluljáróba, aki meg fent maradt, az tutti nem volt normális. valami hülye lepedő is volt a fején, de ez talán most mellékes. fél percet voltam a szabad ég alatt, míg felértem a lépcsőn, és felverekedtem magam az egyik vagonba - persze az a hülye picsa utamat állta, jajj azt hittem megütöm -, de csurom víz lettem. a szoknyámból csavarni lehetett, a hajamból szintén, a fehér felső pedig igencsak sokat engedett láttatni a víz hatására, hurrá. de törölközőm legalább volt. telefonálni nem tudtam, a hálózat teljesen meghalt, csak az ítéletidő ami maradt. egy óra leforgása alatt 10 fokot csökkent a hőmérséklet. helyenként heves zivatarok fordultak elő, melyeket felhőszakadás és jégeső kísért. időjárásjelentést hallottak, köszönöm megtisztelő figyelmüket, a viszontlátásra.

kisiklottak (derailed)

2006. június 28., szerda

a szereposztás nagyon rendben volt, a sztori, a fordulatok, a kiszámíthatatlan kiszámíthatóság, a minden. és még a Zódri kedvenc fogadása is elhangzott benne. tessék megnézni. csak az a fránya happy end...

freedom, freedom..

2006. június 28., szerda

tihany, biciklivel, negyed órás pancsolás a langyos balatonban, idén először, apával, aztán aszófő felé haza. dimbes-dombos. fürdőruhám csuromcsurom, fehérneműt meg nem vittem... én sosem kerékpároztam még így. de azt hiszem gyakran nem is fogok. nadrág és póló, és más semmi. néhány bukkanó után meg kellett állnom, visszasétálni, összeszedni az elhagyott melleimet, aztán a visszaragasztás után indulhattam tovább. szabadság? elfáradtam. szeretem.

most pedig igazi luxus; egy hatalmas szelet dinnye, és egy jó film. már csak ki kell választani. ötlet?

doktor úr, kérem...

2006. június 28., szerda

fogorvos elintézve, folyamatban a dolgok, viszont a nőgyógyászt nem akarom felhívni... tudom, érzem, hogy megint találna valamit, talán megint egy cisztát. nem akarok kórházat. ne legyen több laparoszkópiás cisztapunkció. köszönöm.

film

2006. június 27., kedd

szélvihar van.
és trainspotting megy az emegyen.
lust for life..

napmintnapmintnap

2006. június 27., kedd

és megfognám a napot, és pörgetnémpörgetném, aztán elhajítanám, messze, nagy erővel, hadd repüljön. hogy gyorsabban teljenek a napok, hogy újra velük lehessek, hogy újra vele lehessek. már csak ott a gond, hogy nem a nap kering körülöttünk. akkor megcsinálom ugyanezt a földdel is, rajtam aztán ne múljon.

újít

2006. június 27., kedd

a pincében lenni jó. na nem csak azért, mert ott a nappaliban uralkodó 27 foknál némileg kevesebb van, hanem azért is, mert tele van apró kis csodákkal. lomtalanítunk, lakásfelújítunk, kell a hely. cipő, amit még a legelső évnyitómon viseltem, kabát a jócsajnakakaroktűnni időszakomból (urissten), gyertyazselé és gipsz, igen, régen kreatív is voltam - vagy legalábbis úgy csináltam, mintha. na persze az igazi csodák majd a padlásról kerülnek elő, barbik, babák, társasjátékok, az első rugdalózóm, kisiskolás füzetek és könyvek, csupa csupa apró emlék, az eddigi életem. aztán ha mindent elpakoltunk, kiválogattunk, megszeretgettünk, elbúcsúztattunk, jöhetnek a csúnya munkásbácsik, akik szétbarmolnak mindent, hogy a tesóm felköltözhessen, nekem meg nagyobb szobám lehessen. onnantól pedig új élet kezdődik, megszűnik ez az elb*szott sárga fal, amitől már fáj a fejem, sötétbordó falam lesz, igen, és mindenféle gyertyák, keleti dolgok, meleg színek, ahogy azt elterveztem. igazi kis szeráj lesz, majd meglátjátok. lakberendezés, életem szerelme, ó...

modern

2006. június 27., kedd

véraláfutásosra vakarni egy szúnyogcsípést. na igen, ez már amolyan művészet.

mire vár?

2006. június 26., hétfő

life is just a slow train...

2006. június 26., hétfő

...crawling up a hill, trallala. szeretem ezt a számot is. meg ezt a nyarat. egyedülálló vagyok, de nagyon rég nem voltam ilyen együttálló, úgy érzem. érted, hö. a munka rendben volt, két nap alatt majdnem másfél millió forint megfordult a kis kacsóink között táncoslábúval, de jól bírtuk a feszültséget, büszkék voltak ránk. kurvaanyázások persze voltak, hozzám akartak vágni pár poharat, fel akartak szedni, le akartak itatni, elkérték a számomat, vizslatták a hátsómat, szokásos, így megy ez. két napig tulajdonképpen nem is volt rajtam cipő, ha jobban belegondolok. csak mikor belógtunk pisilni az étterembe. amúgy ki volt az a baromállat, aki a cipőt mint olyat kitaláta?! mezítláb akarok élni. olyan jó lenne. naa, légyszi. tegnap meglátogatott ex^pasi és a lány, együtt jöttek. először furcsa volt, azt hiszem a 'sokkot kaptam' a legjobb kifejezés, merthát mégiscsak ők ketten voltak azok, akik, hát, hm.. de aztán örültem nekik külön-külön, meg együtt is, és jó volt, hogy jöttek. kaptam tobleronét, nagy kedvenc, el is fogyott hamar, persze volt aki segítsen az elfogyasztásában. de a rosémból nem kapott senki, bibí.

akarok pólót, de nem tudom eldönteni, hogy vagy hogy. antiszociális napokra, igen, bizony, tudok olyan is lenni.

picsafáradt

2006. június 26., hétfő

két nap alatt 27 órát dolgoztam. megyek, alszom.

bjutiful déj

2006. június 24., szombat

életem egyik legjobb döntése volt ma fél hétkor felkelni, összeszedni magam, felvenni a szokásos kockásgatyát, feltűrni, napszemüveg a fejre, copf, övtáska, két kerék. kitekertem tihanyba, fel az apátsághoz, aztán le, hadd süvíííííííítsen a szél, úristen. velem ébredt fel a balaton, nyugdíjas horgászklubok, kanos munkásemberek, sziasztok! hülye vagyok, mert nem vittem fürdőruhát, pedig odafele még nem fürdött senki a gödrösben. két teljes órát tekertem, de meg sem kottyant. haha, hazudtam, azt hittem meghalok. a szerpentin tetején kidőltem, mint egy fadarab, lefeküdtem a fűbe öt percre, pihegtem, szegény kukásbácsik azt sem tudták mit csináljanak örömükben. a fehérpóló nem volt jó ötlet, rámhaltak a bogarak. döglenek utánam a legyek, hihh. legközelebb picit még korábban megyek, hogy csak az enyém legyen az egész part. jajjjisten, gyönyörű ez a nap!

most meg tiplizek, tegnap este (éjjel) kiderült, hogy ma spontánmunka, 11től 11ig, táncoslábúval, jópénzé'. hal- és borünnep, találkozzunk, jertek.

'68

2006. június 23., péntek

azt mondja hallod, hangod túl kemény
azt mondja halkan, ha a nap véget ér
ne feketefehéret, dúdolj színeset
szabadot, szépet, szépet, fényeset

azt mondja hallod, szíved túl nehéz
azt mondja táncolj, míg a nap véget ér
senki nem hallja, vagy nem is akarja hallani
senki nem érti, senki nem érzi

kedves táncoslábú, azt már most megmondom, hogy az idei völgyes anima koncertre megint ketten megyünk, és mezítláb, a fűben, végig, és pörögve és táncolva, és számok között félholtan összerogyva, és röhécselve, és szabadon, és boldogan, és úgy, ahogy tavaly is csináltuk. akarom, szeretném, pont. 

sad eyes

2006. június 23., péntek

k*rvára nem értem a szomorúszeműt, és ez nem tetszik. passz.

yesterday

2006. június 23., péntek

tegnap annyi ökörség történt... leírni sem lehet. igazán pirulós helyzetbe kerültem (kúúúvaélet), aztán ettünk, sétáltunk, én végig mezítláb, kattogott a gép, megcsapkodtam papuccsal, sokszor, jé, hattyúk, kattkatt, együnk fahéjas mandulát, jó. aztán kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be... kiabáltunk csak úgy, hatszor nekifutottunk egy bukkanónak, hadd dobjon rajtunk egy nagyot. persze nem dobott. olyanok voltunk, mint két lökött kisgyerek, és ez nagyon tetszett. ha felnézek az égre, mikor vele vagyok, mindig a göncölt látom.
aztán megjött a Zódrim, lementünk a partra, leültünk, és csak beszéltünk, beszéltünk, beszéltünk, volt miről neki is, nekem is. almalé, nestea, jócipős, kedvesmosolyú, közel ülő szemű pultosfiú, hellószia. az éjszaka közepén hazasétáltunk, megágyaztam neki, bebújtunk a takaró alá, röhécseltünk még pár sort, aztán elaludtunk. annyira jó, hogy lejött, még akkor is, ha nem jött össze a reggeli kakaózás. nem baj, majd legközelebb, megígértem.

porcukros lett az orrom hegye, hmm.

dejóhogyhazamész...

2006. június 22., csütörtök

Look can you see it, everyone’s trying to say
Time to call it a day
Hard to believe I know that you really feel
What you’re doing’s ok
Go for a plane ride, get your ass outside
Where folks don’t see things that way
I must admit I haven’t been blown away
By the things that you say

You’re compromised and everyone knows it
You had a chance it looks like you’ve blown it
Tested and cloned it

Enough is enough, I think that it’s time
To rain on your stinking parade

Oh say can you see the land of the free's become
Something it shouldn’t be
Check in the kitchen something is stinking
In the home of democracy

You’re compromised and everyone knows it
You had a chance it looks like you’ve blown it
You had no right to sit where you’re sitting
Your plastic smile is covered in shit and...

Don’t look so surprised, open up your eyes
What’s the difference between lies and lies
You got the best of things handed on a plate
But the only thing you do is send kids to die
So wake up son, you’re having so much fun
There’s plenty of money for everyone
So watch your back cos we’re coming
To rain on your parade

Look can you see it, everyone’s try to say
Time to call it a day

You’re compromised and everyone knows it
You had a chance it looks like you’ve blown it
Your heads in the clouds there's no silver lining
Doing your nails while children are dying
Look what you’ve done you think you’re the top gun
Watch for the bullets, maybe you’ll stop one

hey, Mr. Bush, Mr. Blair, hahah... peace...
(ha nyomtalanul eltűnök, bekebelezett az efbíáj)

mom

2006. június 22., csütörtök

én úgy úgy úgy úgy úgy úgy úgy imádom a zanyukámat.

intézkedtem

2006. június 22., csütörtök

van új TAJ kártyám, elkészült a panoráma röntgen, szép az élet, sejj. szép lenne az élet, ha válaszolna valaki az este küldött esemesemre, sejj.

(megtal)álom?

2006. június 21., szerda

little girl

2006. június 21., szerda

szól a zene, ragadok, pörgök, álmodozom. a tegnapról, a máról, holnap vajon mi lesz? szeretem, mikor azt mondják nekem, kicsilány. kicsi, lány. én.

- majd hívlak. (mosoly)
- jó. (mosoly)

ásókapa

2006. június 21., szerda

ilyenkor rájövök, hogy miért is tanulok, miért akarok majd egyetemre menni, miért akarok lediplomázni. nem nekem való a fizikai munka, páhh. bocimintás ujjatlan, combközépig feltűrt kockás nadrág, felkötött haj, szinte tapintható szexuális kisugárzás. na persze kinek is akartam tetszeni? a szomszédban pihengető két lónak..? nagy kert, sok gaz, sika, kasza, léc. elfáradtam.

szemfüles

2006. június 20., kedd

én most találkozom a szomorúszeművel, jó? jó.

sony bravia

2006. június 20., kedd

én mondtam, én mondtam, én megmondtam. és azt mondták hülye vagyok, ilyet nem lehet, ez számítógépes. háháhá, ti vagytok a hülyék, én okos vagyok. :) bee.

summertime

2006. június 20., kedd

a veszprém megyei egészségbiztosítási pénztár egy napon tart zárva. kedden, bizony. amikor a szegényhülye blogger új tb kártyát akar csináltatni, mert a régit sejjdenagyon elhagyta. szóval ezt buktam. de mérgemben hamargyorsan vettem egy szoknyátot, meg felsőtöt. és parfümtöt, ami jajjdejajj, úgyhogy most jó. persze délelőtt cukrászdában az igazi, tiramisu meg málnásizé, kalóriák és ex^Pasi, beszélgessünk. hazafelé két éves hiszti, tíz éves tüsszögő nátha, tizennégy éves műkörmök, tizennyolc éves elhízott, agyonszolizott dekoltázsok, nameg idősödő hónaljak között utaztam. hmm, tömegközlekedés. és itt a nyár, igeeen!

milyet akarok?

2006. június 19., hétfő

sosem voltam jó szakításból. ó. nem kellett volna ezt az egészet, éreztem én. csak olyan jónak tűnt... de mikor megcsókolt, már tudtam, hogy nem fog menni. hiszen ő a barátom. nem pasi, hanem barát. és ez nem változhat. benne változott, neki már egészen más érzései vannak, ő máshogy néz rám. buli óta ma találkoztunk először, de már tudta, hogy valami nincs rendben. olyan dolgokról akart beszéltetni, amikről sosem tudtam igazán. arról, hogy mit, miért. meg hogyan. nem tudok az érzéseimről beszélni, akkor meg főleg nem, ha azzal fájdalmat okozok. nem haragszik, de csalódott, láttam rajta. meg talán reménykedik is. nem számoltam, hogy hányszor hangzott el a biztos? kérdés, de nagyon sokszor. sajnálom.

mezítláb jöttem hazáig, kaukázus dúdolt a fülembe.

én olyat akarok, amilyet nem akart még senki,
olyat akarok, amihez nem kell semmit hozzátenni,
én olyat akarok, amiért nem kell messzire menni,
én olyat akarok, amilyet nem akart még senki.

black & white

2006. június 19., hétfő

apa épp egy római katolikus plébánia felújítását végzi, és ma találkozott teréz és erzsébet nővérrel. tudjátok, azok az igazi, hivatásos pingvinek. nevetnem kellett. anya szerint nem lennék jó apáca. még szerencse.

völgy

2006. június 19., hétfő

el kéne mennem röntgenre, meg különbenis kéne a tüdőszűrő meg minden egyéb az egészségügyi könyvemhez, hogy mehessek dolgozni. de ezt csak halkan, mert még nem is egészen biztosan 100 százalékos. gyakorolni is kéne, pölö a sörcsapolást. hejj.

mese

2006. június 18., vasárnap

a csekély értelmű medvebocs esete piroskával, a farkassal.
vagy valami ilyesmi...

vége.

program

2006. június 18., vasárnap

fél óráig szenvedni, hogy na akkor most mi legyen, csináljuk, ne csináljuk, menjünk, ne menjünk,  biztos, nem biztos. annyira jellemző. aztán mikor már elhatározom magam, felöltözök, minden oké, akkor mégse. igen, ezek vagyunk mi.

we are all made of stars

2006. június 18., vasárnap

lolita rámparancsolt, hogy írjak. végülis... igaz. még csak pár napja van szünet, de már hiányoznak, egytől egyig. van aki közel van, és mégis távol, de olyan is akad, akitől egy óceán választ el. és kellenek az információk, tudni akarom, hogy kivel mi van, mit gondol, hogy érez. ezért is kell a blog, és ezért is van igaza lo-nak, amikor hisztis kislányt játszik, hogy miazhogynemírunk. hiányoztok, nekem is, basszameg.

tegnap egész délután nagyvázsonyban voltunk, maminál. anyával egyensúlyoztunk a saláták között a hátsó kertben, szedtünk epret a kerítés mellett guggolva, közben pedig hallottam, ahogy a szomszédban nyerít a paci (eztahülyeszót...). jaj de imádom azt a falut. jó helyen nőttem fel. aztán átverekedtem magam a tyúkok között, összeszedtem minden bátorságomat, és felálltam a négylábú kisszékre, hogy elérjem a cseresznyefa magasabb ágait is. folyt végig mindenemen a piros lé, de nem érdekelt, a szél belefújta a hajamat a szemembe meg a számba, szinte semmit nem láttam, csak zöld ágakat piros foltokkal, meg éreztem az illatokat. katartikus. még a tériszonyomról is megfeledkeztem egy darabig. aztán kimentünk a temetőbe, vittünk friss virágot, mami pityergett, megölelgettem, rendbetettünk mindent. a lelkünket is egy kicsit, azt hiszem.

ma meg elmentünk ebédelni. hagymaszagom van. randi?

addiction

2006. június 17., szombat

annyira furcsa és vicces látni, hogy a környezetemben lassan mindenkit ledönt a lábáról a blogláz. körülnézek, minden második ismerős ír, ír, ír. vagy skót, háhá. és ha belegondolok, hogy én már lassan két éve csinálom... te jóóó ég. na persze közben voltak nagy költözések, hirtelen felindulásból elkövetett hatalmas blogharakirik, de egy-két hónapnál tovább sosem bírtam nélküle. vigyázz, függőséget okoz. komolyan.

two point five

2006. június 17., szombat

jók voltunk együtt két és fél évig.
időnként azt hiszem, talán lehetnénk még most is.
de valamiért mégsem működne. már. kár?
néha azért még hüppögök értünk a takaró alatt.

csillagok is legyenek

2006. június 16., péntek

fürdés a balatonban ma éjszaka?
végülis... miért ne?
itt a nyár!

család

2006. június 16., péntek

apától kaptam egy nagy csokor virágot a nyelvvizsgáért. azt mondta, ő így is nagyon büszke rám. meg anya is. mégiscsak elértem valamit.. jaj, olyan gyönyörű csokor. (irulok-pirulok) hihh.

brühü

2006. június 16., péntek

végre sikerült elérnem a vizsgaközpontot, de... szóval nincs meg a felsőfokú. micsoda szar érzés csüngeni a telefonnak ezen a végén, és hallani, ahogy kattintgat az egérrel, és néma csend, és keresi a nevemet, és csak várok, várok, még reménykedek, de mikor meghallom a hangszínét, már tudom, hogy nincs meg. hát, azért lett egy német középfokúm. danke..

explorer? ne!!!

2006. június 16., péntek

valaki... már megint volt szerencsém meglesni az oldalt explorerrel, és jáj. egy kedves szakértő igazán segíthetne átírni a sablont, hogy ne legyen ilyen szétcsúszott förtelem internet explorerrel sem. meghálálom, becsszó.

1+1=???

2006. június 15., csütörtök