Myrthill

jó

maga alá gyűrte a takarót, szuszog, a szája cseppet nyitva. alszik. teljes nyugalom, csend, csak én töröm meg a billentyűzet halk, ritmusos kattogásával. szeretem nézni, mikor ilyen. békés, szép és még ilyenkor is mosolyog egy kicsit. boldog. bár nemsokára oda kell bújni hozzá, fel kell ébreszteni, megpuszilgatni, sütünk palacsintát. aztán délután nyakunkba vesszük a várost, sétálgatunk, vásárolunk, ügyintézünk, este pedig megyünk a moziba bee. jó dolog, ha van valaki, akit ennyire, és aki úgyanúgy. és jó, hogy mikor nagyon kell, kap az ember egy olyan e-mailt, amitől könnyebbnek tűnik minden. valaki olyantól, akitől nem is számított rá, mégis olyan jólesik. na nem érzelgősködök, nem olyan családból.