bújjék!

2007. december 31., hétfő

ha már nem találkoznánk (és nem fogunk), boldog új évet mindenkinek, ne vessetek számot, ne fogadkozzatok, teljesen felesleges, úgysem tudjátok betartani, bár a cigiről azért szokjatok le ti is, az jó, és fogyjatok még pár kilót (én legalább hármat), mert mindjárt tavasz. új év, új esély, malacot mindenkinek! rózsaszínűt, szépet.


furcsamód vonzódom a malacokhoz.

post scriptum

2007. december 30., vasárnap

az egész egy veszekedéssel kezdődik. a nő rohan fel a lépcsőn, a férfi utána, a nő némasággal büntet, a férfi azt sem tudja, miért. szóval bocsánatot kér és mentegetőzik, csak hogy béke legyen, persze még mindig nem tudja, mi a bibi. aztán a lakásban már oda lyukadnak ki, hogy húú, ha azt akarod elmegyek. jó. elmenjek? ha el akarsz. te akarod? ha te akarod.. és a férfi elmegy, a nő meg finoman odaveti, hogy nyasgem, és elvonul. aztán csend, teljes csend pár másodpercig, majd nyílik az ajtó, megjelenik benne egy fej, a férfié, aztán visszasomfordál a lakásba, a nő pedig kidugja az orrát, hogy lássa, mi folyik ott, és rohan, és ráveti magát, és öleli, a férfi pedig pörgeti, és nagyonszeretlekneharagudj. és akkor, ott, a kilencedik sorban ülve egymásra néztünk, és nyugtáztuk, hogy hilary swank és gerard butler a nyitójelenetben minket jelenített meg a filmvásznon.

a p. s. i love you egy olyan film, amit mindenkinek látnia kell, aki már szeretett, szeret, vagy szeretni fog, akit szerettek, szeretnek, vagy szeretni fognak. kötelező annak, aki veszített már el valakit, és kötelező annak, aki úgy érzi, nem élné túl a nagy ő nélkül. soha senki ne kerüljön olyan helyzetbe, mint a főszereplő, de mindenki szeressen életében legalább egyszer úgy és annyira mint ő. vagy mint én. vagy akárki, aki szeret. úgy igazán. nagyon. úúúgy. na.

szóval adott holly és gerry, akik nagyon szeretik egymást (ez a férfi által a békülés után rögtönzött selyesmboxeres-hózentrógeres sztriptízből is jól látszik, apám, mi ilyet miért nem?!). veszekedős jelenet, vetkőzés, aztán ágyban összebújás és ki-oltsa-le-a-lámpát dilemma. boldogság. aztán snitt, sok fekete ruhába öltözött ember, egy pap, egy fekete doboz, egy kép gerryről és sok feles pohár. agytumor és gyász. és holly teljesen összeomlik, hetekig nem mozdul ki a lakásból, és a pöttyös szaténalsóba öltözve szerelmes dalokat énekel. épp ezt teszi a harmincadik születésnapján is, amikor betoppan az anyukája (kathy bates) és a barátai (lisa kudrow is, hoppá), meglepetés, lufik, (zizi, ropi, vattacukor) miegymás. és akkor érkezik egy csodaszép torta. gerrytől.. egy diktafon és rajta egy üzenet. gerrytől.. aztán másnap érkezik egy levél, majd később még egy, és még egy... a halála előtt gerry ugyanis mindent aprólékosan megtervezett és szervezett, és különböző időpontokban eljuttat (eljuttattat?!) egy-egy levelet a feleségéhez; utasításokkal, tanácsokkal, emlékekkel, gondolatokkal, érzésekkel. holly eleinte csak levéltől levélig él, csak azt várja, mikor állít be a postás egy újabb üzenettel. aztán az idő előrehaladtával, a levelek és barátai segítségével megtanul újra élni, és rátalál önmagára, miközben emlékeiben végigjárja egész közös életüket, amit sosem fog elfelejteni.

a film egészen egyszerűen zseniális. szipogós, könnyvisszatartós-de-csak-nehezen-vagy-egyáltalán-nem-tudós, összebújós. igazi szerelmes. de tényleg. érdemes lenne elolvasni a könyvet is. persze én szentimentális vagyok, meg nagyon, nagyon szeretek, és alapvetően is romantikusként vagyok elkönyvelve, szóval lehet, hogy itt a kulcsa az egésznek. mindegy, fenntartom, az egyik legszebb szerelmes film és történet, amit valaha láttam. (excuse-moi rómeó. excuse-moi júlia.)


és közben az ember (én) persze nem csak a filmet nézi, hanem fél szemmel a balján cappyt szürcsölő és a kezét szorongató nagy őt is, és hálálkodik, amiért ő csak annyiban hasonlít gerryre, hogy zenész. és ő bizony még évszázadokig fog élni, és mindig ott lesz, és a világon mindennél jobban szeretem. tényleg. p. s. i love you.

többségi demokrácia

2007. december 19., szerda

na, vizsgaidőszak mégsem annyira sucks, ötösre szóbeliztem politikából, van már három csudaszép aláírásom, holnap meglesz a negyedik, és decemberre már nincs is más, csak véjting for kriszmösz, aztán majd januárban folytatjuk, de hol van az még. megyek, eszem mézeskalácsot.

mert

2007. december 18., kedd

vizsgaidőszak sucks.

jessica

2007. december 14., péntek

és az én családom már attól kiakadt, hogy csüngőhasú kismalacot kértem karácsonyra... (nemkapok.)



kúvaédes!
 

'reggelt

2007. december 14., péntek


a legjobb az álomtól gyűrött bőr, a résnyire nyitott szem, a paplanillatú test, és a vízforraló égtelen visítása. ébredni kéne, de nincs kávé. hozok.


érted

2007. december 11., kedd

akárhányszor megnézem a szombati verseny felvételét, belemászik a boogie a lábamba és úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú! na így kell ébredni.

jíhá

2007. december 10., hétfő

jajjhátholiskezdjem. akkora szmájli figyel az arcomon, hogy szinte illetlen. na persze nem, csak villog a fogszabályzóm, az meg milyen dolog az, de ha egyszer nem lehet letörölni. boldogság van, magyar bajnoki másodikok, első osztályú táncosok e vagyunk, szétzúztuk őket, ugye. annyira húúúúú. nem lehet elmondani. olyandeolyan érzés egy ilyen csapat, egy ilyen közösség tagjának lenni, ahogy egy emberként szurkol mindenki, és visítja, hogy fíííívör, és tapsol és vigyorog, és együtt örül és örömkönnyez, és vesz két üveg pezsgőt, és az eredményhirdetésen már úgy csillog a szeme, hogy öröm nézni. és magára fúj egy egész flakon csillámsprayt, mer azjóaz. és még a háromésfél órás buszozás is megérte, mondom, zúztunk, és ez annyira kellett már, és végre.
az meg, hogy analízisből ötöst írtam (én, érted, én), olyan hab a tortán, hogy mind a tíz ujjamat, egyenként. és megírtam a politika zéhát is, és ugye görbülni fog, mert kanadában relatív többségi választási rendszer van, és a transzformatív parlamentben erősek a bizottságok, szóval megérdemlem azt a kettest. lécciléccina.
éééés mindjárt karácsony, adventi koszorú legyártva, korcsolyázó mikulás félig kihímezve, épp ajándékot varázsolok, totál káosz, de úgy élvezem. részemről csillagszórós karácsonyi hangulat, ajándékok nagy része beszerezve, vagy félig elkészítve, jövő héten megyünk diótörőt nézni, és fehér karácsonyunk lesz, mert azt mondtam. mikulásra pedig annyi édességet sikerült felhalmozni, hogy még gombóc artúr is megirigyelné, mostmilesz. mert fogyókúráztam ám, két hét alatt négy kiló szevassz, bécsi diéta, ezt kapd ki, és nem kéne visszahízni, jó most így. (csak a mellbőség, brühühü.)
és egyébként meg főleg sőt naná fülig szerelmes vagyok. meg homlokig. és ilyesmi.

« 2007. november 2008. január »