hangulat, hegedű, szeret

2008. szeptember 29., hétfő

magyarok

2008. szeptember 29., hétfő

european championship, 4th place, meg a jóleső bizsergés, büszkeség, csodaszép táncoslányok. én úgy, de úgy, de úgy.

hun

2008. szeptember 25., csütörtök

akárki akármit mond is erről a kurva országról, azért valahol kurva jó érzés belebújni egy magyar válogatotti melegítőbe. tegyétek keresztbe azokat az ujjakat szombaton, jó? csak egy kicsit.

deep throat

2008. szeptember 25., csütörtök

az amoxicillin-b tablettát képtelenség lenyelni. elsőre. másodszorra pedig - a szádban olvad, nem a kezedben - már érzed azt a keserű, gyomorforgató, igazi, utált gyógyszerízt. tudod, azt, pontosan. igen, az amoxicillin olvad, rohamos sebességgel, miközben akkora, hogy egy mélytorok-specialistának is kihívást jelent legyűrni. sebaj, a váróban volt tévé, és holnapra meggyógyulok. tádám.

fáz

2008. szeptember 24., szerda

és az milyen már, hogy hétfő óta fekszem/fetrengek/kóválygok, néha lázam van, néha hőemelkedésem, néha meg csak simán szenvedek, időnként megpróbálok órára menni, de ez többnyire kimerül abban, hogy áh, mégse, vagy eljutok az egyetemig , nem találom a termet, leveszem a kabátom, konstatálom, hogy folyik a víz a hátamon, és hazajövök. mint ma. kamillatea, cévitamin, aszpirinpluszcé. meg a nova-hapci. ha mostantól számolom, van másfél napom meggyógyulni, holnap este edzés, péntek hajnalban pedig indulunk, döbeln, szevassz. ha hétvégén nem jégverem sportcsarnokban edzettünk volna, az én vesém is most semmi baj nem lenne. az immunrendszer, bazmeg, az.

(de már úton a megmentősereg, hazavisznek, mézestea, kandalló, meg a békás lábtyűm. olyan vagyok mint egy rossz ötéves. de olyan jó.)

még ötöt alszik, és

2008. szeptember 22., hétfő

üres

2008. szeptember 22., hétfő

in a garden full of angels
you will never be alone

az átlagembernek két nagymamája van. nekem három jutott. nem tudok írni róla, pedig azt hittem menni fog. annyi mindent el kellene mesélnem. nem megy. nyugodj békében, zsóka mami.

rendszám, lépcső, kávé

2008. szeptember 18., csütörtök

szevönáp ízű szájfényem van, kihűlt kávém, kockás törölközők a mosógépben. mindenkinek vannak mániái. azt mondtam már, hogy elolvasok minden rendszámot? az utcabelieket már kívülről, előre. aztán számolom a lépcsőket is. albérlet, öt emelet, emeletenként 18, összesen 90. otthon tizenhat a szobámig. az egyetemen egyszer 17, aztán 19 a forduló után. más gond (hah!) nincs. mások a tengelyük körül forognak. vagy nem lépnek rá a repedésekre. nekem a lépcsők és rendszámok jutottak. ez vajon miért? van bajod, mondja a kis hang. egyébként élek még, csak sűrű a program, sok a kávé. de nem túl sok. sőt.

doubledecker

2008. szeptember 11., csütörtök

jövő héten elkezdődik a bce is, hurrá! szétszakadás, földindulás. (egyik lábam itt a másik.) ráérős kispajtásoknak itt az órarendem, az elte kék, a bce fehér, a kicsi csíkozott részek időtartama alatt pedig kávézom itt-ott. tessék gondolni rám, tessék csatlakozni. a koffein jó.

vagy?

2008. szeptember 11., csütörtök

there are no guarantees in life
not for the present
nor for the future

sokcukorral

2008. szeptember 9., kedd

káhávéhét! (dübörög [dorombol?] a bennem élő macska.) tejjel, fahéjjal. és kérnék még egy másik fejet. vagy testet, nem is tudom. ha visszaalszom, az.. az baj?

cukrászt

2008. szeptember 6., szombat

gesztenyepürét kívánok. sok-sok tejszínhabbal.

határ

2008. szeptember 6., szombat

az egész valamikor augusztus elején kezdődött.. ablakmosás közben nekiestem a gőzölős takarítógépnek, lyukat égetett a vádlimba. még mindig látszik. másnap beleszaladt a kés az ujjamba, helló. aztán egy bot állt a lábamba. benne is maradt, mint később kiderült. később görcsölt a hasam, begyulladt a mandulám, feltört a cipő, bevérzett a szemem, pár órára belázasodtam (?!), fájt a fejem, meg egyéb apróságok. a mindenben megbotlok, elesek, felborítom, eltöröm dolog igazán már fel sem tűnik. vagy csak nem lep meg. és akkor a hab a tortán; a tegnapi edzésen alámfordult a bokám. jelenleg egylábon ugrálva közlekedek, azt is sziszegve, de nem baj, csak borogassam, meg pihenjek sokat. rándulás, azt mondja. kirándulás. vajon még meddig?

hallgató

2008. szeptember 4., csütörtök

beiratkoztam. sok szimpatikus, nyílt, vidám, beszélgetős ember. a diákcsomagból (óvszer, tampon, társaik) ugyan már nem jutott, de ettől függetlenül jó lesz itt nekem. érzemén.

(az pedig, hogy reggel itthon hagytam a szükséges dokumentumokat, és húsz percem volt hazarohanni, meg vissza, és a papucs véresre törte a lábam, és kilógott a mellem, az bágátell.)

tűz

2008. szeptember 2., kedd

csomagolok. egy kékbögrényi fahéjas tejeskávé segíti a lelkem. meg a testem is talán. holnap visszaköltözöm. szia budapest, szmog, kutyaszar, négyeshatos. mondjuk mostmár könnyebb lesz. talán. mert ugye mindig ott vannak a bizonytalan dolgok. a kérdőjelek. és mi van, ha nem is? ha csak végig kell gondolni? érezni. látni. hallani. szagolni. beszívni a levegőt jó mélyre, és soha többé ki nem fújni. illat. az illat jó. sokféle illat jó. a parfüm illata. a sültalmáé. az elfújt gyertya és gyufa illata. nem kell több. csak ötven mécses, hadd égjen. aztán aludjon el. egyenként. száll a füst. hogy a sötétben, mikor nem látszik semmi, csak a keskeny sávban beszűrődő holdfény, szóval ott és akkor, amikor a nyitott szem is csukottnak minősül, mindent lássak. lássunk. érezzünk. (halljuk és szagoljuk.) egy üveg pezsgő is kell talán. hogy forogjon. pörögjön. táncoljon. körbe-körbe. és két kör között, a plafont nézve, lassan kirajzolódjon, hogy mit, hogyan. merre. meddig és miért. telerajzolnám a falat is. hátha.

édesanyád?

2008. szeptember 1., hétfő

megírtam életem eddigi talán leghosszabb bejegyzését. elveszett. lelke rajta.